Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: Városlakó földbirtokosok a középkori Poroszországban
516 PÓSÁN LÁSZLÓ sokban a kezdetektől előfordultak. Elbing város 1246. évi alapító oklevelében például írArnoldum militem de Muchele et Henicum Wstehuove, cives Elbingenses” olvasható.84 85 Az 1233. évi kulmi kiváltságlevélben „cives ac feodales earundem civitatum” szerepel.86 A porosz városok vezető rétegének tekintélyes hányada a 13. század közepén, második felében a német miniszteriális illetve alsó nemesi rétegből származott.86 A poroszországi városalapítások fontos pillérei voltak a Német Lovagrend tartományúri hatalmának kiépítésében.87 Az itteni, részben miniszteriális és lovagi sorból származó polgároknak a részvétele a porosz földek meghódításában, valamint a 14. századi litvánok elleni háborúkban a forrásokban számtalanszor visszaköszönt.88 Azzal, hogy a tehetősebb városi családok földesúri majorok, paraszti falvak birtokosai lettek, a vidéki földbirtokos társadalom részévé is váltak, így rajtuk keresztül a városi és vidéki felső társadalmi csoportok igen sok szállal kapcsolódtak össze.89 Ez a körülmény minden bizonnyal nagy szerepet játszott 1440-ben a Visztula-vidék földbirtokosainak és a porosz városok rendi konföderációjának, a Német Lovagrenddel szembeni politikai szerveződésének, az ún. Porosz Szövetségnek a létrejöttében.90 A városi polgárok azonban nem csak adományozás vagy vásárlás révén válhattak vidéki földbirtokossá, nem csak az így szerzett birtokok alapján mosódhattak el a határok város és falu között, hanem annak köszönhetően is, hogy egy-egy falu telepítését, az ún. lokátori feladatokat gyakran vagyonosabb városi polgárok végezték, akik így megkapták az újonnan alapított falu soltészi (bírói) tisztségét és a faluhoz tartozó földek tizedét. 1304-ben például az ermlandi prépost egy Wilhelm nevű, Preußisch Holland (Pasink) városában élő pol-84 PUB 1,1. Nr. 181. 85 PUB 1,1. Nr.105. 86 Dieter Wojtecki: Studien zur Personengeschichte des Deutschen Ordens im 13. Jahrhundert. Wiesbaden 1971. 78-79.; Klaus Scholz: Beiträge zur Personengeschichte des Deutschen Ordens in der ersten Hälfte des 14. Jahrhunderts: Untersuchungen zur Herkunft livländischer und preußischer Deutschordensbrüder. Münster 1969. 378-379., 381., 383-384., 390.; Maciej Dorna: Bracia zakonu krzyzackiego w Prusach w latach 1228-1309: studium prozopograficzne. Poznan 2004. 50-52. 87 Tornász Jasiriski: Die Rolle des Deutschen Ordens bei der Stadtgründung in Preußen im 13. Jahrhundert. In: Stadt und Orden. Das Verhältnis des Deutschen Ordens in den Städten in Livland, Preußen und im Deutschen Reich. Hg. Udo Arnold (Quellen und Studien zur Geschichte des Deutschen Ordens 44.) Marburg 1993. 94-111. 88 Vö. Petri de Dusburg: Chronica terrae Prussiae. In: SRP I. 74-79., 119-127.; Nicolaus von Jeroschin: Kronike von Pruzinland. In: SRP I. 388., 460., 462., 466., 478.; a porosz városok katonai szerepéről Id. Krzysztof Kwiatkowski: Die militärische Funktion der Städte unter der Herrschaft des Deutschen Ordens in Preußen (vom 13. bis zum Anfang des 15. Jahrhundert) In: Städtelandschaften im Ostseeraum im Mittelalter und in der Frühen Neuzeit. Hg. Römern Czaja, Carsten Jahnke, Toruri 2009. 167-186.; C/ő: A porosz városok részvétele a Német Lovagrend hadjárataibam a 14—15. század fordulóján. In: „A hadtáp volt maga a fegyver”. Tanulmányok a középkori hadszervezet és katonai logisztika kérdéseiről. Szerk. Pósán László, Veszprémy László, Bp. 2013. 134-148. 89 Peter Erlen: Europäischer Landesausbau und mittelalterliche deutsche Ostsiedlung. Ein struktureller Vergleich zwischen Südwestfrankreich, den Niederlanden und dem Ordensland Prezßen. (Historische und Landeskundliche Ostmitteleuropa Studien 9.) Marburg-Leihn 1992. 184. 90 Acten der Ständeteige Preußens unter der Herrschaft des Deutschen Ordens I-V Hg. Max Toeppen, Leipzig 1878-1886. (a továbbiakban: ASP) II. Nr. 108.
