Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes Gábor: Magyarország kapcsolatai az Apostoli Szentszékkel (1523-1526)
498 NEMES GABOR 1526 tavaszán már senki nem gondolhatott személyes zarándoklatra. Áprilisban a pápa több dalmáciai város és Bosznia hívei számára — akik részben az oszmán fenyegetettség, részben pedig a Rómában előző évben dúló pestis miatt az 1525. évre meghirdetett jubileumra elzarándokolni nem tudtak — megengedte, hogy a Kiissza védelmének segítésére küldött pápai megbízott, Leonardo Cresci által kijelölt templomokat felkeresvén teljes búcsút nyerhetnek.143 Ez után nem sokkal, 1526. május 4-én a pápa engedélyt adott az egyházi kincsek eladására és a török ellen harcolóknak teljes búcsút hirdetett.144 A püspököknek ad limina-látogatás miatt elvileg kétévente kellett volna Rómában Szent Péter utódja előtt megjelenniük. A magyar főpapok már a 14. században sem tettek eleget e kötelezettségnek, és általában egy kanonokjukat küldve képviseltették magukat.145 A15. századtól a főpapok — például Lack Benedek boszniai, Johannes de Dominis váradi, Agmándi Péter váci, Gatalóci Mátyás veszprémi vagy Hédervári László egri püspök — rendszerint a nagy távolságra, az utak veszélyeire és a török fenyegetettségre hivatkozva felmentésért folyamodtak, és általában meg is kapták azt.146 1525 decemberében Kelemen pápa Móré Fülöp pécsi püspök és Tömöri Pál kalocsai érsek kérésére a Magyarországra támadni akaró török szultántól való félelem miatt az előbbit tíz, az utóbbit tizenkét évre mentette fel az ad limina alól.147 maradhasson, és hogy bármelyik püspök két vagy három másik jelenlétében felszentelhesse (ASV Reg. Lat. vol. 1417. föl. 249u-251r, Lakatos Bálint szívélyes közlése, melyet külön köszönök). Ez év aug. 17-én már oklevelet is így adott ki: „Elias episcopus HypponenlsisJ prepositus et conventus Sancte Crucis de Lelez” - MNL OL DL 38 465. 1524. dec. 1-jén mint hippói püspök és leleszi kommendátor írja át X. Leó pápa brévéjét (MNL OL DF 275 560.). Valószínűleg felmenője - talán nagybátyja - lehetett Bucsai Miklós zágrábi kanonok 1. MNL OL DL 34 545.; Alsó-szlavóniai okmánytár (Dubicza, Orbász és Szana vármegyék) 1244-1710. Kiad. Thallóczy Lajos - Horváth Sándor. (Monumenta Hungáriáé Historica 1/36.) Bp. 1912. 230-231., n. 142.; A Frangepán család oklevéltára I—II. Kiad. Thallóczy Lajos - Barabás Samu. (Monumenta Hungáriáé Historica 1/35. 38.) Bp. 1910-1913. II. 209-210, n. 199. L. róla Draskóczy István: Szlavóniai nemesek a Jagelló-kori Magyarországon (A Japricai család). In: A középkor szeretete. Történeti tanulmányok Sz. Jónás Ilona tiszteletére. Szerk. Klaniczay Gábor - Nagy Balázs. Bp. 1999. 257-268., 259. 143 1526. ápr. 8. ASV A.A. I-XVIII. n. 5055., kiad. Theiner, A.: Vet. mon. Slav. I. 592-593., n. 809. 1526. ápr. 7-én Leonardo Cresci pápai familiárisnak adott gyóntatási engedély: ASV A.A. I-XVIII. n. 5054. 144 A Burgiónak küldött brévéket és bullákat 1. MNL OL DL 24 282.; Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Ungarische Akten, Allgemeine Akten, Fase. 2, Konv. A, Fol. 10-11. [MNL OL DF 276 109., tévesen május 3-i dátummal - az eredeti kézirat jelzetét Fazekas Istvánnak köszönöm.]; Acta Tomiciana i. m. VT. 349-360., n. 316-322. Az iratok máj. 24-én érkeztek Budára, 1. Relationes oratorum pontificiorum i. m. 382-387., n. 99., 382-383.; Bartoniek E.: Mohács i. m. 68-71., n. 23.; Fraknói V: Magyarország és a Szentszék i. m. II. 367-368., 391-392. 145 MREVIII. 62-63., n. 85.; Cameralia Documenta Pontificia i. m. II. 66-72.; Fedeles T: Pécsi káptalan i. m. 352. 146 MREV III. 146., n. 245. („propter guerrarum turbines et alios funestos eventus”); Lukcsics Pál: XV századi pápák oklevelei I—II (Monumenta Hungáriáé Italica 1-2.) Bp. 1931-1938.1. n. 62., 247., II. n. 761., 863., 1022. („propter guerras Tureorum”), 1207., 1296., 1302. („propter discrimina temporum”). 147 ASV Arm. XL., vol. 10, föl. 348ru, n. 420., kiad. Josephus Koller-. Historia episcopatus Quinqueecclesiarum I-VII. Posonium-Pestinum 1782-1812. V 105-106.
