Századok – 2015

2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes Gábor: Magyarország kapcsolatai az Apostoli Szentszékkel (1523-1526)

MAGYARORSZÁG KAPCSOLATAI AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL (1523-1526) 497

A többség azonban nem tudott útra kelni. Már 1524. november végén a Nádasdi Tamás vezette küldöttség II. Lajos magyar király nevében a Bécsben tartózkodó Campeggio legátustól — amellett, hogy a bíborost Budára hívta — azt kérte, hogy VII. Kelemen pápa — elődjéhez, VI. Sándorhoz hasonlóan136 — adja meg az ország lakosságának a jubileumi búcsút római zarándoklat nélkül. A konzisztórium december 14-én megvitatta a kérést és úgy döntöttek, hogy két hónapra megadják.137 A király nem várta meg az erről kiállított bullát, hanem parancslevélben tiltotta meg a római zarándoklatot.138

Voltak, akik a pápától külön levélben kérték ezt a kegyet. 1525 márciusában a pápa Frangepán Bernátnak, a vele együtt a török ellen harcoló familiárisainak és katonáinak, illetve azon alattvalóinak, akik öregségük vagy szegénységük miatt nem tudnak Rómába zarándokolni, megengedte, hogy jubileumi búcsút nyerjenek anélkül, hogy Szent Péter és Pál apostol sírját felkeresnék.139 Hozzá hasonlóan Frangepán Kristóf kérésére is hozzájárult, hogy ő és a fehér kereszt jelét a mellükön viselő, török ellen harcoló katonái szentévi búcsúban részesüljenek.140 Frangepán Bernát emellett azt is kérte, hogy a modrusi Mezei Szűz Mária-templom búcsúját a hívek biztonsága érdekében ogulini várának Szent Bernát-templomába helyezze át.141 Emellett persze a pápa más indokkal is adott búcsúengedélyt: Mária magyar királyné kérésére Bucsai Illés hippói címzetes püspök első, főpapként bemutatott miséjén részt vevők nyerhettek teljes bűnbocsánatot.142

136 Az 1500. évi szentévi búcsúról 1. Borsa Gedeon: A török ellen Magyarországon hirdetett 1500. évi búcsú és az azzal kapcsolatos nyomtatványok. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1960. 241-279.

137 Tusor P. - Nemes GConsistorialia i. m. 53-54., n. 54. A konzisztóriumon Cesi bíboros Campeggio nov. 29-én kelt jelentését olvasta fel, a Fraknói által kiadott jelentésben azonban erről nem olvasható semmi (Relationes oratorum pontificiorum i. m. 85-88., n. 28). - A szentévet 1524. jún. elején kelt bullájában hirdette meg Kelemen pápa, a legátusoknak és nunciusoknak bullákhoz mellékelt kísérőlevél 1524. jún. 10-én kelt, erről 1. fentebb.

138 Febr. 7-én Perényi Ferenc váradi püspöknek, febr. 10-én Gosztonyi János erdélyi püspöknek Szombathelyre!!), ápr. 2-án Podmaniczky István nyitrai püspöknek, 1. Fraknói V: Számadáskönyv i. m. 74-75., 127. L. még Campeggio és Burgio febr. 13-i jelentését: Relationes oratorum pontificiorum i. m. 150-154., n. 42-43., Campeggio febr. 20-i levelét, valamint ASV Arm. XLIV, vol. 9, föl. 135r, 136c, kiad. Bálán, P: Monumenta saeculi i. m. 97-98., n. 67.

139 1525. márc. 22. ASV Arm. XL., vol. 10, föl. 113rc, n. 135. A pápa ezt megelőző nap, márc. 21-én kelt levelében már kifejtette, hogy a búcsú ügyében pedig szívesen gyakorol kegyet, 1. ASV Arm. XLTV, vol. 9, föl. 164rc, kiad. Bálán, P: Monumenta saeculi i. m. 115., n. 84. L. még Nemes G. : VII. Kelemen i. m. 64.

140 ASV Arm. XL., vol. 10, föl. 319rc, n. 384. L. még Nemes G.: VII. Kelemen i. m. 64-65.

141 ASV Arm. XL., vol. 9, föl. 251ru, n. 298., kiad. Nemes G.: VII. Kelemen i. m. 66-67.

142 ASV Arm. XL., vol. 7, föl. 35ri>, n. 449., kiad. Theiner, A.: Vet. mon. Hung. II. 638., n. 833. - A Miksinczi Dragasith családból származó Bucsai Illés pályáját a kancelláriában kezdte, majd 1517-ben királyi titkár lett (Kubinyi András: A királyi titkárok II. Lajos király uralkodása idejében. Gesta 6. [2006: 1. sz.] 3-22., 7., 9.; 1. még MNL OL DL 22 925.; Barabás Samu: A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára. II. 1438-1526. Bp. 1895. 357-359., n. 217.; 362-363., n. 219.) 1522. jún. 20-án csornai és leleszi prépost (MNL OL DL 47 461.), 1523. jún. 8-án már csak leleszi prépostként találkozunk vele (MNL OL DF 248 021.; 1524. decemberében Kovács Péter a csornai prépost, 1. MNL OL DL 47 582.). 1523. jún. 1-jén nevezte ki VI. Adóiján pápa hippói püspökké (ASV Arch. Consist., Acta Vicecanc. vol. 2, föl. 241c; HC III. 210). A bullák tanúsága szerint a pápa megengedte neki a javadalomhalmozást, továbbá azt, hogy az esztergomi egyházmegyében