Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
kompozíció bizonytalan hitelű adatainak átvételén alapul, a Spalatói Névtelen pedig Tamás főesperes adatait variálja és bővíti minden alapot nélkülöző részletekkel. A magyar uralkodó valószínűleg területszerző szándékkal indította útnak a seregét országa délnyugati szomszédja ellen. Bizonytalannak tűnik, hogy a támadást közvetlenül megelőző években Horvátország ténylegesen is pápai hűbér alatt állt volna. A korábbi szakirodalom álláspontjával ellentétben arra nézvést sincsen hiteles adatunk, hogy horvát részről bárki is segítségül hívta volna László királyt, bár éppenséggel nagyon is könnyen elképzelhető, hogy Ilona királyné valóban a fivéréhez fordult támogatásért. A magyar uralkodó mindenesetre biztosan nem hirtelen felindulásból, a testvérén esett sérelmek megbosszulására támadta meg Horvátországot. Erre utal, hogy a lehető leggyakorlatiasabb módon készítette elő a hadjáratot és választotta meg a támadás időpontját. A határvidék fölötti szilárd uralmát azzal is igyekezett biztosítani, hogy a Dráván túli területeken még a háború megkezdése előtt új püspökséget szervezett, és türelmesen kivárta azt az időpontot, amikor minden külső körülmény a terveinek megfelelően alakult. Szent László végül 1091 tavaszán és kora nyarán hódíthatta meg a Zvonimir király halálát követően, II. István rövid uralkodása alatt egyre súlyosbodó belpolitikai válságtól gyötört és így érdemi ellenállásra képtelen Horvátország hegyvidéki területeit, a Gvozdot és a Velebitet. A magyar uralkodó az unokaöccsét, Almost tette horvát királlyá (a koronázásra véleményem szerint talán 1091 őszén kerülhetett sor). Az adriai térségben érdekelt hatalmak nem tudtak akadályt gördíteni a terjeszkedés útjába, ám László király végül mégsem tudta terveinek megfelelően a dalmáciai tengermelléket is elfoglalni. 1091 nyarán ugyanis Magyarország keleti területeit súlyos kun támadás érte. Bár erre a támadásra valószínűleg nem a bizánci diplomácia bérelte fel a kunokat, legfőbb haszonélvezője mégis a keleti birodalom lett, hiszen ennek köszönhetően a dalmáciai kikötővárosokat végül nem a magyarok, hanem a bizánciak vonták a fennhatóságuk alá 1091 második felében. László király horvátországi hódításai a lovagszent halála után rövid időre ismét függetlenedtek. Könyves Kálmán csatolta őket tartósan Magyarországhoz 1097-ben. ON THE CROATIAN WAR OS SAINT LADISLAUS A Critical Analysis of the Sources on the Campaign of 1091 by Körmendi Tamás (Summary) 476 KÖRMENDI TAMÁS The aim of the present study is to assess criticaslly the sources relating to the Croatian campaign of king Ladislaus I (the Saint), and then, on the basis of new insights gained thereby, to draw a more accurate, or at least more probable, picture of the sequence of events which constituted the expedition of the king southwards. It was in all probability with the aim of acquiring new territory that the Hungarian ruler launched his troops against the southern neighbour of his kingdom. On the evidence of contemporary Dalmatian charter material it seems dubious whether in the years immediately preceding the attack Croatia was in fact under papal overlordship. Nor, contrary to the assertions of previous scholarship, do we have trustworthy evidence proving that
