Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 475 3. Véleményem szerint abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy Horvátország fölött a László király hadjáratát közvetlenül megelőző években valóban érvényesült volna az 1075-ben kétségtelenül vállalt125 pápai hűbér. 1089-ben vagy 1090-ben a spalatói egyháztartomány zsinatán II. István horvát király és több világi előkelő is jelen volt,126 márpedig a laikusok zsinati részvételét a gregorianizmus általában nem támogatta. Amennyiben viszont a korabeli Horvátországban az uralkodó és a felső klérus még egyházkormányzati kérdésekben sem feltétlenül tartotta magát a reformpápaság elképzeléseihez, úgy talán okkal kérdőjelezhetjük meg, hogy politikai kérdésekben ténylegesen is elfogadták volna a szentszéki fennhatóságot. Ha pedig a pápaságnak esetleg amúgy is csak névleges érdekei fűződtek Horvátországhoz, akkor tökéletesen érthető, hogy ezek miatt nem kívántak újabb külpolitikai konfliktust vállalni az invesztitúraharc kiélezett küzdelmei közepette. Ebben az esetben Magyarország és a Szentszék később valóban kimutatható konfliktusának az oka talán az lehetett, hogy László mind jobb kapcsolatokat épített ki IV Henrik császárral. Hogy a fenti három magyarázat közül melyik állja meg a helyét (vagy hogy egyáltalán megállja-e a helyét bármelyik is), azt egyértelmű forrásadatok híján lehetetlen eldönteni. Az viszont bizonyos, hogy Szent László a fegyverrel meghódított horvát területeket a diplomácia eszközeivel is meg tudta tartani - és ez megint csak azt mutatja, hogy a magyar király tökéletesen időzítette a támadást és hibátlanul mérte fel a térség erőviszonyait. III. Összegzés Szent László horvátországi hadjáratáról sajnos igen kevés egyértelmű adattal rendelkezünk. Az 1091 nyarára keltezhető Oderisius-levél, valamint Dragus zárai prior ugyanezen év végén kibocsátott oklevele kiemelkedő hitelű forrásunk, de csupán érintőlegesen szólnak témánkról. Az elbeszélő kútfők tudósításai terjedelmesebbek, ám kevéssé tűnnek megbízhatónak. A magyar krónikakompozíció 132. fejezetének híradása valószínűleg legalább két szerkesztési fázisban keletkezett, ráadásul vélhetően nem tényszerű adatokra támaszkodva állították össze, hanem fiktív alapon konstruálták évtizedekkel az események után a 99. krónikafejezet alapján. Spalatói Tamás tudósítása — amelyet a kutatás korábban témánk legfontosabb kútfőjének vélt — döntő részben a magyar krónikajanuár 1-jei évkezdetre átszámítva valójában 1091 karácsonyáról van szó (Hóman B. : Zágrábi püspökség i. m. 105.). Ezt bizonyítja egyébként az is, hogy kútfőnkben a IV Henrik és az ott meg nem nevezett magyar király tervezett találkozójáról szóló hír az év eseményeinek kronológiai rendjében az első helyek egyikén szerepel, nem pedig a lista végén. 126 CDCr I. 139-140. 126 CDCr I. 191. - A zsinatra 1. Lothar Waldmüller: Die Synoden in Dalmatien, Kroatien und Ungarn von der Völkerwanderung bis zum Ende der Árpádén. (Konziliengeschichte. Reihe A: Darstellungen) Paderborn-Wien-Zürich-Schöningh 1987. 95-96.
