Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
hajlandó, így a pápaság és Magyarország viszonya fagyosabbra fordult. 1091 végén Szent László már egyértelműen a császárság felé orientálódott: Konstanzi Bernold beszámolója szerint ugyanis a mondott év karácsonyán IV Henrik találkozni készült Szent Lászlóval - más kérdés, hogy erre a találkozóra végül Welf bajor herceg közbelépése miatt nem került sor.121 2. II. Orbán esetleg azért nem reagált aggresszívabban László király horvátországi hódítására, mert az adott pillanatban nem rendelkezett az ehhez szükséges erővel. 1090-ben (tehát a hadjáratot megelőző esztendőben) a császár még Rómából is elűzte a pápát, aki ezek után a normannoknál keresett menedéket, és csak azután tudott egyáltalán visszatérni a székvárosába, hogy észak-itáliai szövetségesei 1092-ben Canossánál legyőzték a IV Henriket. Magát a magyar terjeszkedést a pápaság talán nem is ellenezte, hiszen hűbéri jogait aligha érvényesíthette ténylegesen is abban a politikai káoszban, amely a felbomlás szélére sodródott Horvátországban uralkodott. A szentszéki diplomácia tehát esetleg még támogathatta is a rendezettebb belpolitikai viszonyokat teremtő magyar bevonulást, majd hűbéri jogai érvényesítése végett Teuzo bíboros útján megpróbálta rávenni László királyt, hogy a horvát területek uraként ő vagy Almos tegyen vazallusi esküt II. Orbánnak.122 László persze tudhatólag nem vállalta a hűbért. Ennek következtében a szentszéki-magyar kapcsolatok meglazulhattak (de aligha szakadtak meg), László pedig a korábbiaknál erőteljesebben fordult külpolitikájában a császárság felé.123 Erre utal Konstanzi Bernold krónikája is, amely szerint éppen 1091 végén IV Henrik találkozni készült Szent Lászlóval - más kérdés, hogy erre a találkozóra végül Welf bajor herceg közbelépése miatt nem került sor.124 474 KÖRMENDI TAMÁS 121 Die Chroniken Bertholds von Reichenau und Bernolds von Konstanz 1054-1100. Hrsg. Ian S. Robinson. (Monumenta Germaniae historica. Scriptores rerum Germanicarum. Nova series 14.) Hannover 2003. 493. - A végül meghiúsult találkozó tervezett időpontját a szakirodalom Konstanzi Bernoldra hivatkozva rendre 1092 karácsonyára teszi (Deér J.: Külpolitika i. m. 89., Györffy Gy Lovagszent i. m. 560.), ez a keltezés azonban csak a korszak birodalmi évszámítási gyakorlatában irányadónak számító karácsonyi évkezdet esetén állja meg a helyét. A napjainkban használt január 1-jei évkezdettel számolva valójában 1091 karácsonyáról van szó (Hóman B.: Zágrábi püspökség i. m. 105.). Ezt bizonyítja egyébként az is, hogy kútfőnkben a IV Henrik és az ott meg nem nevezett magyar király tervezett találkozójáról szóló hír az év eseményeinek kronológiai rendjében az első helyek egyikén szerepel, nem pedig a lista végén. 122 Makk F.: Külpolitika i. m. 134. 123 Varga Gábor szerint a pápaság nem a hűbéri eskü elmaradását nehezményezhette, inkább azért nem ismerték el a magyar király horvátországi hódítását, mert ezzel veszélybe sodorták volna a II. Orbán pápa pontifikátusa alatt javulásnak indult szentszéki-bizánci kapcsolatokat (Ungarn und das Reich vom 10. bis zum 13. Jahrhundert. Das Herrscherhaus der Árpádén zwischen Anlehnung und Emanzipation. [Studia Hungarica 49.] München 2003. 147.). 124 Die Chroniken Bertholds von Reichenau und Bernolds von Konstanz 1054-1100. Hrsg. Ian S. Robinson. (Monumenta Germaniae historica. Scriptores rerum Germanicarum. Nova series 14.) Hannover 2003. 493. - A végül meghiúsult találkozó tervezett időpontját a szakirodalom Konstanzi Bernoldra hivatkozva rendre 1092 karácsonyára teszi (Deér J.\ Külpolitika i. m. 89.; Györffy Gy.: Lovagszent i. m. 560.), ez a keltezés azonban csak a korszak birodalmi évszámítási gyakorlatában irányaadónak számító karácsonyi évkezdettel számolva állja meg a helyét. A napjainkban használt