Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)
40 PÁL LAJOS üresedett tanszék betöltésének lehetősége volt. Domanovszkyhoz intézett levelében megrendültén írt Aldásy haláláról, bár nem tartotta őt első osztályú tudósnak, ugyanakkor az volt a véleménye, hogy a „kiszámíthatóság érzését keltette az emberben”. Hozzátette: „remélem, katedrája nem forog veszélyben? ... jó lenne, ha végre Mályusz felkerülne ...”.25 Másfél hónappal később azt a véleményét tolmácsolta Domanovszkynak, hogy „Miskolczyt Aldásy katedráján lehetetlenségnek tartom. Azt hiszem, egy kis ügyességgel, erőszakos fellépést kerülve, rá lehet majd venni mindenkit Mályusz jelölésére.”26 Nem lehetett. Az Áldásy-tanszék megüresedése ugyanis erős mozgolódást idézett elő a középkorral foglalkozó történészek között. Miskolczy és Mályusz mellett Váczy Péter is Jelöltette” magát, illetve mondhatnánk: szóba jött vagy másként: szóba hoz(at)ta magát. Ezt elég egyszerűen egy már elkészült cikkének, nagyobb tanulmányának a Századokban való publikálásával kívánta jelezni. Hajnal gyanúja is az volt, hogy „Az alattvaló fogalma Magyarországon a korai középkorban” című 80 oldalas tanulmány olyan alkalmi cikk, amely az „Aldásy katedra felé céloz”.27 A körülmények elég kedvezőtlenül alakultak, de Hajnal továbbra is azon volt, és mindent megtett azért, hogy barátját katedrához juttassa Budapesten. Kalandos terveket eszelt ki arra, hogyan lehetne ezt a célt elérni. Úgy látta, „... Hóman lekötelezte magát a katolikus klérusnak a középkori tanszéket illetőleg. ... Én véletlenül kath. lévén, hajlandó lennék átmenni a középkorra. De csakis, ha Mályusz jönne mostani tanszékemre.” Azt is jelezte, ha más kombináció „megkívánná”, úgy a diplomatikaira is átmenne, de minden számításba jöhető esetben csak akkor, ha helyére Mályusz kerül, - írta Domanovszkynak. Biztatta Századok-beli felettesét, hogy bölcsészkari dékánként forduljon Hómanhoz, aki talán ilyen nyomásra hajlandó lenne Mályusz számára kedvező döntést hozni. Titokban és gyorsan szerette volna — egy kedvező határozat után — a „Mályusz-kérdést” megoldani, mert úgy gondolta, hogy egy ilyen húzással Szekfűék „kész helyzet előtt állanának”.28 A megoldási javaslat is világosan mutatta, hogy már ekkor, 1932 nyarán, „Szekfűékkel” mint „ellenpárttal” számolt Hajnal és valószínűleg Domanovszky is. Mályusz katedrát ekkor még nem kapott, de helyettesítő tanárként visszakerült Budapestre azzal a megkötéssel, hogy köteles gondoskodni saját maga pótlásáról Szegeden. Erre (Hóman és Domanovszky mellett) ő maga is Deért tartotta a legalkalmasabbnak, akit nagyra becsült, és vele, mint „quasi” tanítváhallgató kitűnt szorgalmával, s Horvát Árpád a Századok hasábjain dicsérte meg; az oklevéltan köréből vette doktori értekezése tárgyát is, amellyel egyetemi pályadíjat nyert (1890). Diplomatikai tanulmányait a híres bécsi történeti intézetben folytatta, s úgy látszik, itt fordult figyelme erősebben a középkor felé. Ebből a tárgykörből szerzett később venia legendit [önálló egyetemi előadás-hirdetés joga - EL.] a budapesti egyetemen (1898.), s ennek a tanszéknek lett a professzora (1912.).” Századok 1932. 7-8. sz. 366. 25 MTAK K Ms 4524/396 Domanovszky Sándor hagyatéka. 26 MTAK K Ms 4524/397 - Kaposvár, 1932. augusztus 18. Domanovszky Sándor hagyatéka. 27 MTAK K Ms 4524/397 - Uo. - Megváltoztatott címmel: Váczy Péter-. „A hűbériség szerepe Szent István királyságában” - Századok, 1932. 9-10. sz. 369-392. Ugyanebben a számban jelent meg Miskolczy István tanulmánya is: „Anjou-királyaink reformjai és a nápolyi viszonyok. II. közlemény” 393-407. 28 MTAK K Ms 4524/399 - datálás nélkül. Domanovszky Sándor hagyatéka.
