Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 451 a kronológiai rendet megtörő helye kútfőnk anyagában), ráadásul ez a híradás eredeti formájában valószínűleg nem hiteles adatokon nyugodott, hanem a történetíró fabrikálta egy másik krónikafejezet mintájára. Ennek a felismerésnek a birtokában térjünk mármost vissza a Szent László horvátországi hadjáratáról szóló krónikabéli tudósítás egyik legproblematikusabb részletére, amely szerint az 1091-i hadjárat során a magyar uralkodó Dalmáciát is elfoglalta volna. Deér József ennek a nyilvánvalóan hibás adatnak a hátterében nem egyszerű tévedést látott, hanem a történeti emlékezet tudatos manipulálásának kísérletét. Feltételezése szerint ugyanis I. Károly uralkodása idején a magyar királyi udvar talán a krónikairodalomban rejlő propaganda-lehetőségeket is kihasználva igyekezett mondvacsinált történeti érvekkel, Dalmáciát a lovagszent hódításának (sőt jogos örökségének) mondva körülbástyázni I. Károlynak az akkoriban velencei fennhatóság alatt álló dalmát városok fölötti uralomra támasztott igényét.25 Magam azonban úgy vélem, hogy a hibás adat hátterében sokkal prózaibb ok húzódik meg. Zvonimirt ugyanis a 99. krónikafejezet is Dalmácia királyaként említi (rex Zolomerus Dalmatie).26 A horvátországi hadjáratról szóló első krónikabéli beszámolót megszerkesztő kései történetíró valószínűleg megpróbálta összhangba hozni a mintául használt 99. fejezetben László sógorának dalmáciai királyi címére vonatkozó adatot azzal a motívummal, hogy a magyar uralkodó viszont Horvátországba vonult be éppen erre a sógorságra hivatkozva. A krónikás alighanem úgy akarta feloldani ezt az ellentmondást, hogy László hódítását mind Horvátországra, mind Dalmáciára kiterjesztette (Croatiam atque Dalmatiam integraliter sibi restituit). Magam tehát a Szent László dalmáciai hódítására vonatkozó hibás adatot nem koncepciózus történetírói torzításként értékelem, hanem a 132. krónikafejezet eredeti redakciójának mintájául szolgáló 99. fejezet hatására vezetem vissza. I. 4. A 14. századi magyar krónikakompozíció 137. fejezete A kizárólag a Bécsi Képes Krónika kézirati családjának anyagában szereplő fejezet Kapolcs kun vezér Magyarország ellen intézett támadásáról számol be. Témánkra csupán azon egyetlen megjegyzése vonatkozik, amely szerint a kun betörés idején „László király pedig az övéivel Szlavóniában volt.”27 A krónikafejezet időpontot nem említ: a támadás hírét kizárólag éppen azért köti a kutatás 1091-hez, mert csakis ebben az esztendőben igazolható László király távolléte olyan területen (Horvátországban), amelyet a 11. század végén adataink szerint valóban Szlavóniának neveztek.28 Az idézett rövid részlet minden 25 Deér J : Külpolitika i. m. 87. 26 Egyébként okleveleiben maga Zvonimir is rendre mint „a horvátok és a dalmátok királya” (Chroatorum atque Dalmatinorum rex) vagy ritkábban „Horvátország és Dalmácia királya” (Chroatie atque Dalmatie rex) intitulálta magát, pl. 1075: CDCr I. 141.; 1078: uo. I. 159., 162., 167.; 1087: CDCr I. 187. 27 Rex autem Ladislaus cum suis in Sclavonia fuerat - SRH I. 412.; magyar fordítása: Képes krónika 90. (Bollók János) 28 Pauler Gy.: Magyar nemzet i. m. I. 447-448. (317. sz. jegyz.) - Mint fentebb láthattuk, az Oderisius-levél ugyancsak Szlavóniának nevezi a Szent László által meghódított horvát területeket.
