Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
452 KÖRMENDI TAMÁS bizonnyal a 132. krónikafejezet anyagától függetlenül keletkezett. Ezt egyfelől megint csak az igazolja, hogy a horvátországi hadjáratról szóló terjedelmesebb híradást Salamon és a hercegek viszályának kellős közepére illesztették a krónikakompozíció anyagába, nem pedig a kun támadásról beszámoló 137. fejezethez. Másfelől a 137. krónikafejezet a Sclavonia kifejezést használja a tengermelléki területek megnevezésére, míg a 132. fejezet anyagában kizárólag a Croatia és a Dalmatia területnevek szerepelnek: az eltérő földrajzi terminológia tanúbizonysága szerint pedig a 132. és a 137. krónikafejezet anyagának nem sok köze lehet egymáshoz. Szlavónia említése a 137. fejezetben azonban más szempontból is érdekes lehet. Egyetlen olyan további kútfőt ismerünk ugyanis, amelyik ezt a földrajzi nevet igazolhatóan a tengermelléki horvát területekkel kapcsolatban használja: Szent László király Oderisius montecassinói apáthoz intézett, fentebb már tárgyalt levelét.29 Meggyőző érvek szólnak amellett, hogy ez az elnevezés már a 12. században sem jelölhette Horvátországot, és kétséget kizáró bizonyítékaink vannak arra nézvést, hogy a 13. század elejétől már egyértelműen a Dráva és a Gvozd közötti területet értették Szlavónia fogalmán.30 Amennyiben tehát a 137. krónikafejezet valóban Horvátországra vonatkoztatja ezt a területnevet, akkor ennek alapján a kun betörésről szóló passzusba beszúrt rövid megjegyzés László király „szlavóniai” távollétéről minden bizonnyal igen korai, az eseményekkel csaknem egyidejűleg lejegyzett adatot őrizhetett meg számunkra.31 I. 5. Spalatói Tamás: A salonai és a spalatói főpapok története A spalatói főesperes 1266-1268 között keletkezett, röviden többnyire Historia Salonitana címen emlegetett műve témánk talán legizgalmasabb (de mindenképpen legbővebb) forrása. 17. fejezetében ekképp ír Szent László horvátországi hadjáratáról: „Zvonimir király abban az időben fizette meg tartozását a halálnak, és senkit nem hagyott hátra maradéka örököseként. így tehát egészen magva szakadt a királyi vér sarjadékának, és nem volt többé, aki a horvátok fölötti uralomban annak rendje s módja szerint következhetett volna. Ezért az ország összes előkelői között nagy viszálykodás kezdődött. Mivel pedig váltakozva hol ez, hol az követelte magának az uralkodás vágyától hajtva a föld fölötti hatalmat, számtalan rablás, fosztogatás, gyilkosság fordult elő - vagyis mindenféle bűn melegágyává vált az ország. Egyik ember a másikat nap mint 29 Spalatói Tamásnál szintén szerepel ez a területnév Szent László hadjáratával kapcsolatban, ám a dalmáciai történetíró az egész drávántúli terület (vagyis a késő középkori értelemben Szlavónia) meghódítását is a lovagszent nevéhez kapcsolja. 30 Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979. 91-92.; Zsoldos A.: Egész Szlavónia i. m. 272-273. - Györffy György ezzel ellentétes álláspontjának (Szlavónia i. m. 224.) részletes cáfolatával. 31 A krónikakompozíció 11. századi passzusainak készülőben lévő filológiai vizsgálatai alapján magam egyébként igen valószínűnek látom, hogy a Salamon és a hercegek viszályáról beszámoló ősgeszta eredeti formájában Szent László uralkodása idején keletkezhetett, ahogy azt már Hóman Bálint is feltételezte (A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII-XIII. századi leszármazol. Forrástanulmány. Bp. 1925.).
