Századok – 2015
2015 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: Szent László horvátországi háborújáról. Az 1091. évi hadjárat történetének forráskritikai vizsgálata
SZENT LÁSZLÓ HORVÁTORSZÁGI HÁBORÚJÁRÓL 447 kunkban a stylus circumcisionis volt használatos: a naptári év január 1-jén kezdődött.15 Mindennek alapján Dragus oklevelének valószínű keltét magam 1091. december 25-31. közé helyezem. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy ez az irat csupán a horvátországi hadjárat évét segít egyértelműen meghatároznunk, az éven belüli időpont pontosabb meghatározásához azonban érdemben nem járul hozzá. A hódítás céljait vizsgálva viszont annál tüzetesebben kell majd górcső alá vonnunk azt az adatát, amely szerint Szent László még ugyanebben az esztendőben horvát királlyá tette unokaöccsét, Almost. I. 3. A 14. századi magyar krónikakompozíció 132. fejezete A középkori magyar történetírás legbecsesebb emlékének számító krónikaszerkesztmény sztemmájának két ágán csaknem azonos tudósítás maradt fenn Szent László király horvátországi hadjáratáról, ám a Bécsi Képes Krónika családjának beszámolója valamivel pontosabbnak tűnik a Budai Krónikáénál. A következőket olvashatjuk benne: „Előbb Dalmáciát és Horvátországot igázta örök jogon uralma alá. Miután ugyanis Zolomér [Zvonimir] király gyermektelenül hunyt el, felesége, László király testvére - akit férje ellenségei sok jogtalansággal nyomasztottak - fivére, László király segítségéért könyörgött Jézus Krisztus nevében. A testvére ellen elkövetett jogtalanságokat a király keményen megbosszulta, és Horvátországot, valamint Dalmáciát teljes egészében visszaszolgáltatta neki. Később azonban az említett királynétól a maga hatalma alá vetette. A király pedig nem kapzsiságból tette ezt, hanem mert a királyi igazság szerint örökségként őt illette, mivel Zolomér királyt első fokú rokonság fűzte hozzá, és örököse nem volt.”16 A krónikaszerkesztmény tanúbizonysága nem tűnik különösebben megbízhatónak. Pauler Gyula joggal mutatott rá, hogy ismeretlen eredetű és minden bizonnyal kései lejegyzésű értesülésekről van itt szó,17 Deér József pedig a szövegrészlet szembeötlő tévedéseire hívta fel a figyelmet, mindenekelőtt arra, hogy kútfőnk Dalmácia elfoglalását is Szent Lászlónak tulajdonítja.18 Lássuk mármost, milyen konkrét információkat tartalmaz témánkkal kapcsolatban először is a króni-15 Milan von Sufflay: Die dalmatinische Privaturkunde. (Sitzungsberichte der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien. Philosophisch-historische Klasse 147.) Wien 1904. 139. 16 Ipse prius Dalmatiam atque Croatian! sue monarchie iure perpetuo subiiugavit. Cum enim rex Zolomerus sine liberis decessisset, uxor eius, soror regis Ladislai ab inimicis viri sui multis iniuriis pregravata auxilium fratris sui, regis Ladislai in nomine lesu Christi imploravit. Cuius iniurias rex graviter vindicavit, et Croatian! atque Dalmatiam integraliter sibi restituit. Quam postea a predicta regina suo subdidit dominio. Quod tamen rex non fecit propter cupiditatem, sed quia secundum regalem iustitiam sibi competebat hereditas. Quoniam quidem rex Zolomerus in primo gradu affinitatis eidem attinebat et heredem non habuit - Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Ed. Emericus Szentpétery. Bp. 1937-1938. (a továbbiakban: SRH) I. 406.; magyar fordítása: Képes krónika. Jegyz. Szovák Kornél, Veszprémy László. (Millenniumi magyar történelem. Források) Bp. 2004. (a továbbiakban: Képes krónika) 87. (Bollók János) 17 Pauler Gy.: Horvát-Dalmátország i. m. 207. 18 Deér J : Külpolitika i. m. 87.
