Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
434 PALOSFALVI TAMAS kében. Abban viszont joggal reménykedhetett, hogy egy jól sikerült akció (Temesvár elfoglalása) nyomán V László hajlandó lesz de facto is ráruházni a Cillei-örökséget, annál is inkább, mert a hatalmában megerősödő királynak módjában áll majd Vitovecet egyebütt, mondjuk a Birodalom területén fekvő Ciliéi hűbérekkel kárpótolni. Ugyanezt a Hunyadiaktól aligha várhatta, még ha nem is sejtette előre, mi fog történni 1458 februárja után. Nem tudjuk azonban, pontosan hogyan akarta kivitelezni Hunyadi László a tervezett akciót. A névtelen beszámoló azon hírének, mely szerint a királyt át akarták adni a szultánnak, nyilván nem kell hitelt adnunk. Valószínű, hogy ebben már Szilágyi Mihálynak az unokaöccse kivégzése utáni magatartása tükröződik, aki azzal fenyegetőzött, hogy török segítséggel áll bosszút Hunyadi László haláláért, és valóban követet menesztett a szultánhoz.312 Láttuk, Jiskra szerint, ha a király egyetlen órára egyedül maradt volna, meghal, s a sárosi kapitány „hallatlan” (ungehorte) dolognak nevezte azt, ami V László ellen készült. Jiskra állítását persze nem kell feltétlenül elfogadnunk, de a király megölése, akár „véletlen baleset” vagy mérgezés formájában, akár úgy, hogy elviszik Temesvárra, és később végeznek vele, ha még egyáltalán szükséges, amilyen abszurdnak tűnik, annyira elképzelhető volt a valóságban. Ne felejtsük el, hogy V László 1457. novemberi halála sem keltett nagyobb politikai vihart Ausztrián kívül, ahol nem lelkesedtek különösebben III. Frigyesért. Talán elegendő arra emlékeztetni, hogy V László koronázását, bár az minden feltételnek megfelelt, egyszer már érvénytelenítették a magyar rendek, mégpedig alig másfél hónappal azután, hogy arra sor került 1440 májusában.313 Tekintve, hogy 1453-ban nem történt újabb koronázás, az első ceremónia „rendellenességeit” (például a Szentkorona ellopását, illetve a koronázás utólagos érvénytelenítését) fel lehetett volna használni hivatkozási alapnak. A király halála, illetve foglyul ejtése után Szilágyi ugyanúgy felvonulhatott volna Pestre a serege élén, hogy Hunyadi Lászlót (?) királlyá kiáltassa ki, ahogy azt egy esztendővel később tette Mátyás érdekében, és szükség szerint egy koronázást is megejthettek volna azzal az alkalmi koronával, amelyet 1440 óta Visegrádon őriztek.314 Mivel a nádor, a király rokona, Buda várának birtokában ezt megakadályozhatta volna, őt is el kellett fogni. Amint aztán III. Frigyes visszaadja a Szentkoronát, megtörténhetett volna a szabályos koronázás Fehérváron. Abban ugyanis, hogy a császárnak kedvére lett volna egy ilyesféle fordulat, nemigen lehet kételkedni. László halálával egy csapásra (helyesebben kardcsapás nélkül) megoldódott volna az osztrák hercegség miatti konfliktus, lévén, hogy a király személyében kihalt volna a Habsburgok alberti ága, így Ausztriát a másik ág, Frigyes és fivérei örökölték volna, amint egy évvel később meg is örökölték. Ugyancsak megoldódott volna a Cillei-örökség ügye, amelyben úgyszintén V László volt a császár legveszélyesebb ellenfele; ez világosan kiderült, amikor 312 ASMi, Sforzesco 650, Ungheria, 1457. 04. 07. l.r: „fra el termene de XX zorni el se ponera el capel turcho in capo per poter vindicare el sangue suo et perseguitar la prefata maesta [...] et ulterius ha mandata ambassata al turcho”. 313 Mályusz EMagyar rendi állam i. m. 31. 314 Erre 1. Pálosfalvi T: Szegedtől Újvárig i. m. 354. és 38. j.
