Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 435 Hunyadi László kivégzése után Vitovec János szlavón bán visszapártolt a magyar királyhoz.315 Semmi oka nem lett volna tehát megtagadni a Szentkorona visszaadását, esetleg váltságdíj ellenében, amelynek kifizetésére bizonnyal rendelkezésre állt volna a pénz. Ha nem éppen erre a célra tették félre. A másik érintettet, Podjebrád György csehországi kormányzót ugyancsak nehéz lenne ellenérdekeltnek minősíteni. Ezt jól mutatja, hogy a Hunyadi László halálát követő időszakban őt magát is azzal vádolták, hogy részese volt a Hunyadiak szervezkedésének, mi töhb, a Hunyadiak lefoglalt iratai között állítólag megtalálták erősen kompromittáló tartalmú leveleit.316 A kormányzó ugyan tisztázta magát a király előtt, de aztán, V László váratlan halála után, ismét felmerült — ezúttal kezdeményező — szerepe a király megölésében.317 Ahogy Magyarországon, úgy Csehországban is csupán a fennálló helyzet „legalizálását” és véglegesítését jelentette volna a hatalom nélküli király és a hatalmat gyakorló kormányzó helycseréje. Más okból, de ugyancsak érdekeltnek volt mondható egy ilyen fordulatban a Szentszék, élén az oszmánellenes harc elszánt hívével, III. Calixtus pápával, Magyarországon pedig legátusával, Juan de Carvajal bíborossal. Az 1456 őszére tervezett nagy hadjárat kudarca világossá tette, hogy V. László, ha önhibáján kívül is, de képtelen az erők egyesítésére. A pápát elkeserítették a magyarországi belharcok, jóllehet az országba helyezte „a hitetlenek elleni küzdelem legnagyobb reményét”.318 A nándorfehérvári diadal keltette lelkesedést haladéktalanul ki kellett használni, erre pedig a Hunyadiak irányításával, a belőle szükségszerűen következő konfliktusokkal együtt is, jobb, hovatovább az egyetlen esély kínálkozott. Ezért valószínűtlen, hogy egy sikeres merénylet esetén Hunyadi Lászlónak és társainak komolyabb egyházi szankciókkal kellett volna számolniuk. A dolog gyenge pontja azonban a jelek szerint éppen Hunyadi László volt. Ha, amint bizonyítani próbáltam, az események szálait a Hunyadiak részéről valójában Szilágyi Mihály mozgatta, egyáltalán nem bizonyos, hogy az idősebb Hunyadi fiű a kellő határozottsággal látott a dolog végrehajtásához. Ez megmagyarázná, miért roppant össze, mikor kiderült, hogy Újlaki, apja régi szövetségese és barátja, nemcsak a csapatait tartotta vissza, hanem még be is árulta a királynál. Kétségbeesésében megpróbálta megvásárolni a szabadulását, elárulva, hol őrzik a Hunyadi család vagyonát, egyben megnevezve azokat, akik az elmúlt években a királyi jövedelmeket kezelték, mások mellett nyilván Modrar Pált és Georg Henckelt. Ókét tehát minden bizonnyal nem a szövetséglevél, hanem már Hunyadi László tájékoztatása alapján fogták el. Ilyetén viselkedése természetesen nem áll összhangban a történelmi köztudatban élő képével, de e kép, láttuk, voltaképpen egyáltalán nem a kortárs forrásokból táplálkozik, hanem 315 Pálosfalvi T: Vitovec János i. m. 443-444. 316 Palacky, F: Urkundliche Beiträge i. m. 113. 317 Vö. Györkös Attila: V László francia házassági terve: diplomáciai fordulat 1457-ben? In: Francia-magyar kapcsolatok a középkorban. Szerk. Györkös Attila és Kiss Gergely. Debrecen 2013. 285-286. 318 „in quo (sc. regno) cum maxima spes nostra expugnandi inimicos fidei collocata sit”. Augustinus Theiner: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. I—II. Romae 1859-1860. II. 287.
