Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 423 vélíró, János királyi jegyző szerint tehát valakik megpróbálták a váradi püspököt olyasmibe keverni, amiben nem volt része, és ez nem Ciliéi Ulrik megölése volt. Hasonló történhetett a király másik közeli munkatársával, Várdai Istvánnal, csak neki hamarosan, napokon belül sikerült valamennyire tisztáznia magát. A befeketítő nyilván nem lehetett a már halott Hunyadi László, hiszen tőle bajosan várhatták volna a tisztára mosást, hanem mások, akiket János jegyző ismert, de a nevüket mégsem merte vagy akarta leírni. Vajon miért? Idézzük itt Jan Jiskra már hivatkozott március 17-i levelének egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott passzusát. Eszerint a király Hunyadi László lefejezése után a jószágait szétosztogatta azoknak, akik azokat kérték. „De bármennyi ilyen jószágot is kínáltak nekünk, mi azokból semmit sem akartunk elvenni”.249 Ne akadjunk most fenn a morva kapitány ehelyütt felcsillanó, némiképp váratlan önzetlenségén, a mi szempontunkból ugyanis fontosabb, hogy voltak mások, akik éltek a lehetőséggel. Például Újlaki Miklós, aki éppen ekkor szerezte meg a németújvári uradalmat,250 251 amelyet 1455 őszén Hunyadi Lászlóval együtt foglalt el,261 valamint feltehetően a Hunyadiak szlavóniai birtokait is. Ezzel párhuzamosan pedig ő vette fel a királyi főkapitány címet, melyet korábban Hunyadi János, majd László viselt, és megkapta a szlavón bánságot is.252 Érdemes ehelyütt felhívni a figyelmet arra, hogy 1456 augusztusában Kapisztrán János éppen Újlaki Miklóst ajánlotta a pápa figyelmébe, mint az elhunyt hadvezér utódát, nem pedig annak fiát, Lászlót.253 Társai közé sorolhatjuk az ugyancsak feltűnően agilis Rozgonyi Rénoldot és testvéreit.254 Mivel a Hunyadi jószágok többsége, azok, amelyek az ország keleti felében és Erdélyben feküdtek, csak papíron váltak uratlanná, hiszen azokat erővel kellett volna kicsikarni a Szilágyi testvérek kezeiből, nyilván az osztozkodás is csak „papíron” történt. Figyelemre méltó, hogy 1458-ban Újlaki Szávaszentdemeterre is igényt tartott,255 ami arra utal, hogy nemcsak a Hunyadiak családi birtokainak egyes elemeihez formált jogot, hanem királyi főkapitányként a Hunyadi János, majd László által igazgatott királyi várakra is. Ambíciója nem volt újkeletű, hiszen az 1445-ben a Cilleiekkel kötött örökösödési szerződésbe is belefoglalta a két erdélyi vajdai várat, Dévát és Görgényt, valamint Szeged várát a város felével egyetemben.256 249 Palacky, K: Urkundliche Beiträge i. m. 108: „Was dieselben (ti. a Hunyadiak) güter gehabt haben, an allerley habe, hat die kon. Mt awszgeteylet den jenen, die is bégért sint, mildiglichen gegeben. Adir wiewol sulche güter uns angeboten sein gewest, so haben wir keins wolt nehmen.” 250 Borsa Balassa levéltár i. m. 338. 251 DF 267764., ill. Joseph Chmel: Materialen zur österreichische Geschichte. Aus Archiven und Bibliotheken. Zweiter Band. Wien 1838. 89-90. 252 L. a 250. jegyzetben idézett oklevelet. 253 Georgius Fejér-. Genus, incunabula et virtus Joannis Corvini de Hunyad. Bp. 1844. 227.: „Substituit tamen nobis non imparem sibi (ti. Hunyadihoz) virum, Nicolaum de Uylak, sub cuius dominatu valido et potenti ipse idem Johannes illustris in magnificencia suam militiam inchoavit.” 254 Legalábbis ezt sejteti, hogy minden valószínűség szerint ők is csatlakoztak az 1458. júliusi szövetséghez. Erre 1. Pálosfalvi T: Szegedtől Újvárig i. m. 361. Feltűnő, hogy Thomasi követ és Michael Beheim is csak Rénoldot említi név szerint. 255 Uo. 256 L. a 178. jegyzetben idézett okleveleket.
