Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
422 PÁLOSFALVI TAMÁS Ami viszont Vitéz Jánost illeti, az egyetlen elem, ami gyanúra adhat okot, a király nándorfehérvári bevonulását megelőző tárgyalásokban kereshető. 0 kulcsszerepet játszott a megállapodás tető alá hozatalában,244 amelynek fő pontjait, mint láttuk, a királyi várak átadása, valmint a Ciliéi és Hunyadi László közötti apa-fiú viszony létesítése képezték. Vitézt a királlyal és a Hunyadiakkal egyaránt fenntartott jó kapcsolatai kiválóan alkalmassá tették a feladatra, amely persze nem volt mentes bizonyos kockázatoktól. így például feltehető lenne, hogy V László 1457 márciusában éppen azért fogatta el a püspököt is, mert közvetítését a futaki megállapodásban rosszhiszeműnek ítélte, és úgy vélte, legalább közvetetten szerepet játszott Ulrik gróf halálában. Nincs okunk feltételezni, hogy Vitéz különösebben kedvelte volna a grófot, politikai elveinek ismeretében bedig bízvást kizárható, hogy helyeselte volna Ciliéinek a királyra gyakorolt kizárólagos befolyását. „Rosszhiszeműsége” így életszerűnek tűnhet, mégis bátran kizárható.245 Aeneas Sylvius Piccolomini hagyományozta az utókorra azt az értesülést, mely szerint a király 1457 májusában, midőn kiengedte esztergomi őrizetéből Vitéz Jánost, azt állította volna, hogy márciusban csupán külső nyomásnak engedelmeskedett, most viszont, amikor visszaadja a főpapnak szabadságát, saját akaratából jár el.246 Bár a későbbi pápa, mint arról már szó esett, szívesen színezte elbeszélését bizonytalan hitelességű részletekkel, ehelyütt információját más források is alátámasztják. Egyrészt a saját, V Lászlónak, valamint magának Vitéznek írt kortárs levelei, amelyekben ugyancsak azt állítja, hogy Vitéz elfogatása „néhány hatalmas főúr ösztönzésére” történt.247 Másfelől egy 1457. május 9-én Budáról írott levélből arról értesülünk, hogy az éppen az udvarban tartózkodó Brankovics Katalin, Ciliéi özvegye, egyrészt követelte a férje megölésében vétkes személyek megbüntetését, másrészt viszont egyike volt azoknak, akik közbenjártak a váradi püspök érdekében; az özvegy éppenséggel igen kitartóan (valde diligenter). Könnyen belátható, hogy ezen információk alapján kizárható Vitéz részessége a Cillei-gyilkosságban, és ezt még világosabban mutatja a levélíró következő megjegyzése: „én azt gondolom, senki nem tehet semmit, hacsak azok nem, akik befeketítették őt, és akiknek tanácsára elfogták, hogy ők mossák tisztára és szabadítsák ki”.248 Az igen jól informáltnak tűnő le-244 „Auch der haubtman, der Krigischen Weissenburck inen hot, wil den kunig nicht einlossen. Doch man teydinckt ser dar cwissen, besunder der pischoff von Wardein” - Anzeiger i. m. 289. 245 Bonfini arról ír, hogy a Cillei-gyilkosság előtt Hunyadi László kikérte a dologról Vitéz János véleményét, aki amolyan dodonai választ adott volna, egyházi ember lévén expressis verbis nem helyeselve a készülő akciót, de finoman sejtetve azon véleményét is, hogy az nincs kifejezetten ellenére. Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp. 1995. 683. Úgy vélem, nincs okunk hitelt adni az itáliai krónikás késői adatának, különösen annak fényében, hogy papírra vetése idején János püspök már sok éve sírjában pihent. 246 Chronicon Bohemiae (a 36. jegyzetben i. m.) 244.: „Cum essem Budae, feci, quod voluere barones [...], quod te cepi, illorum fuit, quod te supplicio culpaque libero, meum est.” 247 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel. A konstanzi zsinattól a mohácsi vészig. Bp. 1902. 104-105. 248 DL 48282: „sed meo videre nullus poterit facere alter nisi illi qui macularunt eum et quorum consilio captus, ut per illos mundetur et liberetur”.
