Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 417 dolgunk, és legalábbis Henckelről nehéz elképzelni, hogy akár tettel, akár tanáccsal részt vett volna Ciliéi megölésében. De akkor miért fogták el? Idézzük itt ismét Hans Kuchaim levelét, aki ezt írja Szentmiklósi Pongrác elfogása kapcsán: „az a hír járta az udvarban, hogy Modrar Pál sok aranyat adott át neki megőrzésre, de nem így történt, és Pongrácot ismét szabadon engedték” (man hét gen hoff gesagt, wie der Pawl Modrer im hyet vil gulden czu holden geben, aber es ist nichcz, man hat den Pangreczen wider légig gelasen). Később pedig ugyanő arról tájékoztat, hogy Modrartól 14 ezer aranyat követeltek a szabadonbocsátása fejében. A névtelen beszámoló szerint pedig, miután Újlakiék megérkeztek az oklevéllel, és azt felmutatták Hunyadinak, ő „felfedte a kincsét, és saját kezűleg leírta, hogy az mennyi, és hol van” (darnach hat der gubernator bekennt seine schacz und geschriben mit seiner hanndt wievil des ist und wo er sey). Tegyük hozzá e két információhoz, hogy — legalábbis az 1457. márciusi oklevél tanúsága szerint — Hunyadi László csak azzal a feltétellel volt hajlandó megjelenni a király futaki táborában, ha utóbbi elszámolás nélkül nyugtát ad neki mindazon királyi jövedelmekről, amelyeket Hunyadi János mint a jövedelmek kezelője, majd halála után fiai, László és Mátyás a maguk számára behajtottak (de huiusmodi proventibus nostro sive regni nomine perceptis aliisque sue potestati usurpatis non data radoné absolutos redderemus et expeditos). Hol van a pénz? kérdezte idézett levelében Kuchaim, és kérdezhetjük vele mi is. Nos, azt tudjuk, hogy Hunyadi János a szebeni pénzverdében a király nevében, de a saját hasznára veretett pénzt.209 Azt is tudjuk, hogy a nagybányai kamara a Hunyadiak kezében volt, és 1455-től itt is folytatódott a pénzverés.210 Körmöcbánya ugyan Jiskra befolyási övezetében feküdt, és az ottani pénzverőt formálisan is megkapta a királytól 1455-ben,211 de a helyi illetőségű pénzügyi szakember, Modrar Pál, 1454 óta Hunyadi emberének számított, ahogyan minden bizonnyal Georg Henckel is. A három említett kamarában, Körmöcbányán, Nagybányán és Szebenben, továbbá Budán évente pénzzé vert arany mennyiségét Paulinyi Oszkár nagyjából 1500 kg-ra becsülte a 15. század utolsó negyedében, és ennél sokkal kevesebb nem lehetett a század közepén sem.212 Ha ebből leszámítjuk Körmöcbánya termelését, nagyjából egynegyedének véve azt, akkor is mintegy évi 300 ezer forintnak megfelelő aranyat kapunk.213 Ez persze nem jelenti azt, hogy ennyi aranyforintot ténylegesen vertek, de ne felejtsük el, hogy az arany egy részét nemesfémként is fölhalmozhatták, tekintve, hogy a 209 Gyöngyössy Márton: Pénzverés és pénzügyigazgatás (1387-1526). In: Gazdaság és gazdálkodás a középkori Magyarországon: gazdaságtörténet, anyagi kultúra, régészet. Szerk.: Kubinyi András, Laszlovszky József, Szabó Péter. Bp. 2008. 191. Draskóczy István-. V László budai aranyforintjának mesterjegyéről. Az Erem LXX. (2014) 1. sz. 10-14., további irodalommal. 210 Bak, J.: Materiale Grundlagen i. m. 381., 383.; Draskóczy, /.: V László budai i. m. 12. 211 Tóth-Szabó P: Cseh-huszita mozgalmak i. m. 274. 212 Paulinyi Oszkár-. Magyarország aranytermelése a XV század végén és a XVI. század derekán. Bp. 1936. 48., 50. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Paulinyi, éppen az 1453. évi Eizinger-féle jövedelemjegyzék alapján, a nagybányai kamara felvirágzását a 15. század végére teszi: uo. 49-50. 213 Maguk a kamarai jövedelmek természetesen ennél sokkal kisebbek voltak, 1. Bak, J.: Materiale Grundlagen i. m. 356-57., 381.
