Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
418 PÁLOSFALVI TAMÁS legjelentősebb arany- (és ezüst)bányák (Nagybánya, Aranyosbánya, Világosvár tartozékain Körösbánya, stb.) éppen a Hunyadiak legfontosabb befolyási övezetében, Erdélyben és a szomszédos megyékben, sőt részben a birtokaikon voltak,214 de a volt kormányzó Nándorfehérvár környékén is szerzett bányákat.215 Számos adat bizonyítja, hogy a nemesére kitermelés e helyeken a zavaros időkben is folytatódott, és Hunyadi János kitüntetett figyelmét élvezte.216 Érdemes emlékeztetni e tekintetben a burgundi lovag, Bertrandon de la Brocquiére tudósítására, aki a novobrdoi nemesfémbányák évi nagyjából 200 ezer dukátra rúgó jövedelmével magyarázta, hogy Brankovics György szerb despota képes volt kitartani az oszmánokkal szemben.217 Aligha véletlen ezek után, hogy májusban a király Jiskrát mozgósította, hogy segítsen Drágfi Miklósnak elfoglalni a nagybányai bányákat,218 mint ahogy az sem, hogy 1458 júniusában Szilágyi Erzsébet erőteljesen tiltakozott a nagybányai bányák elidegenítése ellen.219 Ugyancsak a Hunyadiak befolyási övezetében feküdtek a legfontosabb sóbányák (Erdély, Máramaros), és Hunyadit uralta az ország legnagyobb sókamarájának otthont adó Szeged is.220 Az 1453-ra datált királyi jövedelemjegyzék éppen Hunyadi János tevékenységének tudta be, hogy a sóból származó jövedelem, amely Ozorai Pipo halála után jelentősen visszaeesett, évi százezer forintra emelkedett.221 Nem tudjuk persze, pontosan mennyi jutott ebből a kormányzó, majd főkapitány és a királyi jövedelmek kezelőjének birtokába, ráadásul e jövedelmi forrást közvetlen kiadások is terhelték, mint a már említett aldunai végvárrendszer védelmének költségei. Mindenesetre, ha csupán évi kétszázezer forint bevétellel számolunk (idevonva a bányászat, a pénzverés és a só mellett a királyi birtokok jövedelmét és egyéb, Hunyadi által kezelt bevételeket is, például a harmincadok legalább egy részét, amelyből, mint láttuk, például budai várnagyait fizette222), akkor is tekintélyes summát kapunk, amelyet Hunyadi biztosan nem költött el az utolsó fillérig. Leszámítva az 1454 őszén Szerbiába vezetett villámhadjáratot és Nándorfehérvár védelmét, jelentősebb katonai kiadásokat csak a belső ellenségek, főként a Felső Részeken garázdálkodó zsoldosvezérek elleni hadjáratok indokoltak. Ezeket pedig, úgy tűnik, az erre a célra kivetett rendkívüli adóból finanszírozta Hunyadi. Az legalábbis bizonyos, 214 Az erdélyi aranybányák jelentőségére összefoglalóan 1. Elekes, L. \ Hunyadi i. m. 309-311., teljes egészében Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. Bp. 1880. alapján. 215 Teleki J: Hunyadiak kora i. m. X. 413-416. 216 Wenzel GMagyarország bányászatának i. m. 400-402., 424-425., 432-433. 217 Uo. 140. o. 1. j. 218 „Item Gyskra quolibet die debet recedere contra illos de Thokay, Ladislaum filium Blasii et Paulum Bakos qui cum Axamit et gentibus Talafux et Komoroczky faciunt fortalicium in opido Zathmar contra homines regis Nicolaum filium Drag et alios ad illas partes deputatos, et juvare debet Nicolaum cum ceteris sibi adiunctis ut possidere possint (?) montana in Rivulodominarum” - DL 48282. 219 DL 37638: „castri cum opido Rivulodominarum ac urburarum montanarum, proventuum et reddituum auri et argenti”. Vö. Elekes L.\ Hunyadi i. m. 309-310. 220 Draskóczy István: A tizenötödik század története. Bp. 2000. 63. Engel P: Archontológia i. m. I. 154., 423-424. 221 Bak, JMaterielle Grundlagen i. m. 380. Ugyancsak idézi Elekes Lajos (Hunyadi i. m. 331). Ugyanitt összegyűjtve a sóval kapcsolatos adatok (328-331.) 222 L. följebb a 32. jegyzetet.
