Századok – 2015
2015 / 2. szám - Pálosfalvi Tamás: Tettes vagy áldozat? Hunyadi László halála
TETTES VAGY ÁLDOZAT? HUNYADI LÁSZLÓ HALÁLA 409 séget ígérő esküjének megszegése miatt mentsék,167 a király hívei terjeszteni kezdték a hírt, hogy Hunyadi László és cinkosai ismét V László életére törtek, a maguk számára akarván megkaparintani a magyar királyság trónját. így került be az 1457. március 21-i oklevélbe a király ellen szőtt összeesküvés vádja (scelus [...] in sanguine nostro et nostrorum), amelynek viszont semmi valóságalapja nem volt.168 Egyszerű bosszúról volt tehát szó, amelyet a Hunyadi ház ellenségei terveitek ki, megnyervén tervüknek a tehetetlen és gyenge királyt, aki kész volt elhinni, hogy a Hunyadi fiúk valóban a trónjára törnek, s így nevét adta a magyar középkor egyik leggyalázatosabb tettéhez.169 A „hamis vád” koncepciójának megszilárdulásával párhuzamosan tűntek el, illetve „értékelődtek át” azon kortárs források, amelyek e koncepcióval nem voltak összeegyeztethetőek. Az állítólagos összeesküvés résztvevőinek büntetlenséget ígérő királyi oklevéllel nem volt sok probléma, hiszen minden nehézség nélkül feltehető, hogy azt maguk az „összeesküvők” adták a király elébe, aki legfeljebb jóváhagyását adta a dologhoz.170 Hasonló a helyzet azzal a levéllel, amelyben Jan Jiskra tudósította Boroszló városát az eseményekről, és amelyben, ha némileg homályosan is, de félreérthetetlenül a király ellen tervezett 167 Érdekes módon senki nem akadt fenn azon a fentebb már említett tényen, hogy az esküt V László, saját szavai szerint, amelyek az eskü kizárólagos forrásai, gyakorlatilag fogolyként (quasi captivos), tehát akaratán kívül tette. 168 Teleki JHunyadiak kora i. m. 551. 169 „Hazai és némelly idegen íróink szerint egyedül Ciliéi Ulrik megölésével vádoltatott [...] az idegenek egy része, különösen a németek, őt a király szabadsága, sőt élete után törekedéssel is vádolják. Erre ugyan határozatlan mendemondájoknál egyéb bizonyítékuk nincs. De igen valószínű, sőt talán kételkednünk sem lehet, hogy a Hunyadi-család igen számos ellenségei ezeket készakarva is terjesztették kivált a király személye körül, így kívánván elméjében az idősb Hunyadi iránt azon gyanút, mintha ez élete és koronája után törekednék, a meggyőződésig érlelni.” - Teleki J.: Hunyadiak kora i. m. II. 513-516. „A királyt, ki hozzá volt szoktatva ahhoz, hogy a Hunyadiakban ellenségeit és vetélytársait lássa, könnyen meggyőzhették arról, hogy Ciliéi megöletése előre tervezett gonosz merénylet volt, melynek rugóját az a szándék képezte, hogy a királyt legmegbízhatóbb és leghatalmasabb támaszától megfosszák, s így az ő megrontására czélzó terveik végrehajtását megkönnyítsék. Elhitették vele, hogy a Hunyadiak az ő koronájára áhítoznak, életére törnek, és hogy mindkettőt csak úgy mentheti meg, ha a Hunyadi testvéreket és barátaikat ártalmatlanokká teszi” - Fraknói V: Hunyadiak és Jagellók kora i. m. 162. „A Hunyady-ház ellenségei elhitették a királlyal, hogy Hunyady László összeesküvést sző és merényletet tervez ellene. Rábírták, hogy az ifjú grófnak, öccsének és barátainak - köztök Vitéz János váradi püspöknek - elfogatását rendelje el.” - Fraknói V.: Carvajal János i. m. 38-39. „Hunyadi Lászlót és barátait a királyi felség ellen tervezett gyilkos merénylet bűnében marasztalták el [...] hamis vád [kiemelés tőlem, PT] következtében.” - Hóman B.-Szekfű GyMagyar Történet i.m. 461. „In March 1457 Ladislaus Hunyadi was brought to count as the author and prime mover of the great Belgrade conspiracy.” - The Land between. A History of Slovenia. Edited by Oto Luthar. Frankfurt am Main 2008. 175.; ”am volgenden Tag werden in einem förmlichen Prozeß alle Verschwörer von Belgrad zum Tode verurteilt” - Grabmayer, J.: Das Opfer i. m. 309. Talán az egyetlen történész, aki komolyabban fontolóra vette a merénylet lehetőségét, Kubinyi András volt (Mátyás király i. m. 23.), de végül ő is arra a következtetésre jutott, hogy „az mégis inkább valószínűtlen.” 170 Vö. pl. Teleki J-. Hunyadiak kora i. m. II. 518: „Elég gyávák voltak (ti. az összeesküvők) a véráldozat súlyát magokról el-, és a gyenge, egyedül áltatok ösztönzött királyra hárítandók, ezt több unszolásuk után martius 21-én egy oklevél kiadására bírni.” Megjegyzem, efféle „koncepciós” jellegű oklevélre van példa a korszakból, jelesül 1453-ból. L. Pálosfalvi T: Vitovec János i. m. 429—133.
