Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pál Lajos: Egy folyóirat a történész viták kereszttüzében, Századok (1931-1943)

34

PAL LAJOS

tanúsága szerint az összejövetelen: „dr. Domanovszky Sándor másodalelnök bejelenti, hogy nagy elfoglaltsága miatt a Századok szerkesztői tisztjét eddigi megbízatása keretében a jövőre a legnagyobb sajnálatára nem tudja vállalni. Mint az elnökség indítványát terjeszti elő, hogy az igazgatóválasztmány [az ő - EL.] részbeni tehermentesítése végett a Századok szerkesztőinek válassza meg dr. Hajnal István és dr. Mályusz Elemér igazgatóválasztmányi tagokat. - Az igazgatóválasztmány az elnökség javaslatát elfogadja.”3

A szerkesztőséget két olyan történésszel bővítették, akik erre az időre már tekintélyt szereztek a szakmán belül, tanulmányok és kötetek sora jelentek meg tőlük az 1920-as években. Mindketten az elmúlt egy-két évben kapták meg egyetemi tanári kinevezésüket, pártfogójuk az a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter volt, aki még az 1920-as évek elején az Országos Gyűjteményegyetem4 kezdeti szervezésekor, mind Hajnalt, mind Mályuszt annak jövendőbeli munkatársaiul kívánta megnyerni. Azután is figyelemmel kísérte pályafutásukat, amikor Hajnal herceg Esterházy szolgálatába lépett a hitbizományi levéltár főlevéltárosaként, míg Mályusz továbbra is a Magyar Országos Levéltár munkatársa maradt szegedi egyetemi tanári kinevezéséig. A szakmában jól ismerték őket, kinevezésük a Századok szerkesztői pozíciójába ilyen előzmények után egyáltalán nem volt meglepő.

A két új szerkesztő azonnal belevetette magát a munkába. Kettejük levelezése a Századok „áthangolásáról” azt mutatja, hogy — ha nem számítottak is jó előre a szerkesztői megbízatással — beszélgetéseik témájaként gyakran eshetett szó a Századok profiljának „időszerű” átalakításáról, mert azok az elképzelések és intézkedések, amelyek már 1931 elején szerkesztői irányváltásnak tekinthetőek, nem ad hoc-jellegű döntések voltak.

Hajnal Budapesten, Mályusz Szegeden volt egyetemi tanár, ezért megbízatásuk első két évében gyakran levélben vitatták meg a Századok egy-egy számának szerkesztési problémáit. Szerkesztői kinevezésük után néhány héttel,

3 Századok, 1931. LXV évfolyam, 1-3. szám 110-111.

4 A hat fejezetből és 53 §-ból álló 1922. XIX. te. a Belügyminisztérium hatásköréből a Vallás- és Közoktatási Minisztérium hatáskörébe utalta az Országos Levéltárat, a Magyar Nemzeti Múzeumot, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeumot és az Országos Iparművészeti Múzeumot. Ezeket Országos Magyar Gyűjteményegyetem elnevezéssel különálló önkormányzati testületté fogták össze, amelybe a Pázmány Péter Tudományegyetem hozzájárulásával az Egyetemi Könyvtár is belépett. Az MTA és az OMGY az 1923. évi I. tck. rendelkezései alapján, kapcsolatba került egymással. Külön jogi személyiség volt az OMGY; önkormányzati jogait a tanács által gyakorolta. A tanács tagjai voltak: 1., a levéltár és a felsorolt múzeumok, és az Egyetemi Könyvtár főbb tisztségviselői, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetői, valamint az Akadémia főtitkára és két választott tagja. 2., A VKM által a tanács jelölése alapján öt évre meghívott tíz egyetemi tanárt, és öt műértőt. A tanács elnökét a miniszter nevezte ki. Az 1923. I. te. a közigazgatási bíróság jogvédelmét a kormány rendeletéivel szemben az OMGY-re is kiteijesztette az 1907. LX. tc.-re hivatkozva. - Az OMGY munkatársairól a 13.§ rendelkezett: „A közgyűjtemények tudományos tisztviselőinek és segédszemélyzetének minősítésére az 1922:XIX. te. 4. §-a irányadó azzal az eltéréssel, hogy a középiskolai tanári oklevél minden esetben minősít a tudományos tisztviselői állásra. Tudományos állásra végleges minőségben azonban csak azt lehet alkalmazni, aki a közgyűjtemény irányának és gyűjtési körének megfelelő hazai országos közgyűjteménynél, külföldi nagyobb közgyűjteménynél vagy egyetemi intézetnél hasonló munkakörben legalább egy évig szolgálatot teljesített és gyakorlati képességéről a Tanácstól bizonyítványt kapott.”