Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
368 FELD ISTVÁN értelmű nyomai is csupán kevés számban ismertek. A csak kevés leletet eredményező ásatásokat tekintve eddig csak Tinnye-Kisvár, Perbál-Ajnard vár, Szokolya-Királyrét-Várhegy, Ozora-Kálvária esetében vetette fel kutatója, Miklós Zsuzsa, hogy „építését nem fejezték be, illetve csak ideiglenesen használták”.175 A régészeti leletek finom-korhatározásának korlátái miatt e „várpusztulás” időszakát évtizedes pontossággal még nem lehet megadni, az azonban kétségtelen, hogy a felhagyásra került várak leletanyaga nem mond ellent annak a történeti forrásokon alapuló megállapításnak, miszerint ezt alapvetően az 1320-as évek körüli évtizedekben kell keresnünk, Engel Pál fogalmazásával „az ország újraegyesítése” idején. Mindenesetre figyelmet érdemel, hogy nagyon sok erősségről csak ettől az időszaktól kezdve maradt fenn írott forrás. Engel ekkor, pontosabban az ezt követő időszakban egy „várfelülvizsgálatot” sem tartott kizártnak, melynek során Károly Róbert eldöntötte volna, mely erődítmények fennmaradását engedélyezi.176 Erre vonatkozó írott forrás ugyan nem maradt fenn, de ha országos érvénnyel talán nem is igazolható, egy-egy régióban nem is zárható ki egy ilyen rendelkezés megléte. Függetlenül attól, hogy egy-egy vár felhagyása tudatos pusztításnak, a birtokos önkéntes vagy kényszerű lépésének köszönhető-e, fontos lenne tudnunk — már csak a várak, mint hatalmi bázisok utóbb említett megoszlásának vizsgálata szempontjából is — milyen mértékben, milyen arányban került erre sor? Amíg egy, a Kárpát-medence területének egy jelentősebb részéről nem áll rendelkezésre egy, a terepjelenségek közvetlen vizsgálatát is magába foglaló vártopográfia, erre vonatkozóan csak becslésekre szorítkozhatunk. A mai Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Fejér, Nógrád, valamint Tolna és Somogy megyék vonatkozásában azonban már összevethetjük késő középkort is megért várak számát a valószínűleg a 14. század első harmadában felhagyott erősségekkel - természetesen az utóbbiak esetében ritkán álltak rendelkezésre biztos régészeti adatok, így közöttük későbbiek is lehetnek.177 Magunk részéről ennek alapján a legkésőbb 1320 körül felhagyott várak számát a 13. században felépült összes erősség mintegy kétharmad részére becsüljük, ismét kiemelve, hogy itt igen gyakran kővárakról, s nem csupán árkok és faszerkezetek alkotta építményekről beszélünk. Befejezésképpen hangsúlyoznunk kell, hogy a korai magánvárak esetében egy kronológiai vagy szociológiai szempontú tagolás még aligha lehetséges - azaz még nem tudjuk megállapítani, változott-e, s ha igen, miképp e várak sze-175 Az idézet Tinnye-Kisvár vonatkozásában: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. Szerk. Torma István. A budai és a szentendrei járás. Bp. 1986. 328., Perbál-Ajnard várára ugyanitt 139-140., Királyrét-Várhegyre: Magyarország régészeti topográfiája 9. Pest megye régészeti topográfiája. Szerk. Torma István. A szobi és a váci járás. Bp. 1986. 351., Ozora-Kálváriára: Miklós Zs.: Tolna megye i. m. 277., 432. Nem zárható ki ez ugyanakkor teljesen a Zengőn emelt erősség esetében sem, 1. Miklós Zs.: Zengővár i. m. 176 Engel P: Töprengések i. m. 177 Nováki Gy. - Sárközy S. - Feld /.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye i. m., Nováki Gy. - Baráz Cs. - Dénes J. - Feld I. - Sárközy S.: Heves megye i. m., Terei György - Nováki Gyula - Mráv Zsolt - Feld István - Sárközy S.: Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája 3. Bp. 2011., Miklós Zs.: Tolna megye i. m., Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig. Kaposvár 2005.
