Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 365 lószínűsítettük, hogy az ide sorolt építmények egy része egy jelentősebb másik erődítmény előváraként is szolgálhatott,168 alapvetően úgy véljük, hogy álláspontunkat több vonatkozásban is igazolta az azóta eltelt évtizedek kutatása. A gyakran feltűnően kisméretű, mint láttuk, kőből és/vagy fából épített, néhol csak árokkal vagy palánkkal, másutt kőfallal övezett, fából/kőből emelt tornyot/ház(ak)at magukba foglaló erődítmények egyes típusainak egymástól való elhatárolása, időrendje és funkciója vonatkozásában azonban ma sem tudunk még meggyőző javaslattal élni - s ez talán a régészeti módszerekkel eddig vizsgált emlékek relatív alacsony számából is adódik. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy az erődítettség mikéntje, az annak kialakítása során felhasznált építőanyag semmiképpen sem tűnik perdöntőnek - sem a kor, sem a funkció meghatározása szempontjából. Azt a hipotézisünket, miszerint a kronológia szempontjából fontosak lehetnek a topográfiai viszonyok, s így először talán a falvakkal szorosabb kapcsolatban álló építmények jöhettek létre, még továbbra sem látjuk bizonyíthatónak - de ugyanakkor cáfolhatónak sem. Ugyanakkor egyre valószínűbbnek tartjuk, hogy a települések belterületén vagy azok közelében található erődített objektumok jelentős része — ahol a mai, talán még hiányos ismereteink szerint ritkábban fordulnak elő kőépítmények, általában árokkal, palánkkal övezett faépületekről lehet szó — a kortársak szemében nem számítottak várnak, még akkor sem, ha formai megjelenésük azokhoz hasonló lehetett. Sajnos azonban nem sikerült olyan kritériumrendszert meghatároznunk, amely segítséget jelentene egy pontosabb elkülönítésben, s így — csak az utóbb tárgyalt két erősséget hozva fel példának, — nem jelenthetjük ki, hogy a Kárásziak feltehetően közvetlenül a falutelepülés mellett állt építménye — szemben Rénold mesternek a vasztélyi parasztházak felett állt objektumával — udvarház és nem vár lehetett! A kérdést természetesen tovább bonyolítja, hogy az első esetben a Nyírség nagyrészt sík vidékéről, a másodikban pedig Fejér megye keleti dombságáról van szó!169 Mindenesetre úgy tűnik, hogy mindkét idézett esetben hasonló, mégpedig fából emelt toronyszerű építmények álltak az „erődítmény” magjában, azaz az általunk javasolt terminológia szerint „toronyvárakról” lenne szó, olyan erősségekről, ahol a védelmi és lakófunkció egyetlen épületben egyesül. Annak további tárgyalása, hogy egy curia/udvarház lehet-e „toronyvár”, már a tipológiai elemzések öncélúságának lenne példája, így csak azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy ez utóbbiak természetesen a településektől távol eső, sokszor kifejezetten nehezen megközelíthető, extrém topográfiai helyzetű pontokon is épülhettek. Ezek többségét ma viszonylag későbbinek véljük - bár kivételek, gondoljunk csak a kőszegi Oházra, itt is léteztek. Ugyanakkor egyre több — bár az általánosításhoz még kevés — adat utal arra, hogy az 1260-70-es évek harcaiban je-168 Feld /.; A középkori előretolt védőművek i. m. Ugyanakkor kimutattuk azt is, hogy a kevésszámú hiteles motte, azaz földhalomvár többsége csupán technikai kivitelezését tekintve tér el az itt tárgyalt egyszerűbb építményektől: Feld A motték kérdése i. m. 169 Nagykárász kutatója ugyanakkor itt „alkalomszerű, vagy rövid ideig tartó” használatot tételez fel: Cabello, J.: A nyírkarászi Árpád-kori i. m. 13.
