Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
360 FELD ISTVÁN ezek a középkori európai várépítészet közös formakincséhez tartoztak, s a középkori Magyar Királyság területére főként nyugatról, de ugyanígy északról és délről is érkez(het)tek. Ennek mikéntjére azonban sem a hasábalakú, sem a kerek, sőt még az említett „éllel ellátott hengeralakú” tornyok esetében sem tudunk biztonsággal következtetni, emiatt elterjedésükből igen veszélyes lenne kronológiai, netán történeti megállapításokat levonni. Ezt példázza a közel szabályos alaprajzú, elsősorban városokban emelt 13. századi várak136 eredete körül zajlott vita, melynek résztvevői Dél-Itáliát, Csehországot és Alsó-Ausztriát is „ősforrásnak” tekintik. Nálunk alapvetően Kőszeg városi vára sorolható ebbe a csoportba, melynek ausztriai származtatása a történeti és földrajzi okok alapján is kézenfekvőnek tűnik. Ez azonban a régészeti módszerekkel elvégzett korhatározását korántsem befolyásolja.137 Ugyanez állapítható meg a másik, korábbi kőszegi erősség, az ugyancsak tárgyalt Oház különösen Ausztriában kedvelt, ún. „festes Haus” típusú központi építménye (14. kép) esetében is.138 Apátságok és püspökségek erősségei, mint magánvárak Mielőtt fejtegetéseink összegzésére kísérletet tennénk, még egy fontos tényezőre kell utalnunk. „Magánvárakat” ugyanis Magyarországon nem csupán a világiak emeltettek - másképp fogalmazva, az írott források szerint az egyháziak, főképp a püspökök voltak az építtetői számos olyan (kő)erősségnek, melyek topográfiai elhelyezkedésüket, formai megjelenésüket tekintve egyáltalában nem választhatók el az eddig tárgyalt váraktól. Mai ismereteink szerint ezek az egyébként nem különösen nagy számban létesült erősségek, melyeket tehát az adott püspök vagy apát nem magánemberként, hanem a püspökség vagy az apátság nevében építtetett, azaz a püspökség vagy az apátság erődítésének számítottak, nem csupán alkotóelemeiket és összképüket, de funkciójukat tekintve is teljesen megegyeztek a magánosok váraival. így igen valószínű, hogy uraik (jelen esetben a püspökség/apátság klerikusai) lakóhelyeként is csak időnként szolgálhattak. Jó példa erre a már többször is idézett, bár az építéstörténetét tekintve még nem minden részletében ismert Szigliget, melyet IV Béla kifejezett utasítására a pannonhalmai apát emeltetett 1260-62 között, s amely hamarosan magánkézre is került. Az erősség kezdeteire utaló okleveles adatok hiányában — bár annak még nem teljesen tisztázott korai formája kétségkívül a gazdagabbak közé tartozik — fel sem merülne a kutatásban, hogy itt nem egy világi magánvárról van 136 gz Tomás Durdík terminológiai rendszerének magyarra következetesen le sem fordítható „közép-európai kastell/castell/kastélytípusa. L. erre legutóbb: Magyar Károly: Királyi székhelyek - királyi paloták. Urbs. Magyar várostörténeti évkönyv 7. (2012) 51-55. 137 Ennek kapcsán most csupán két munkára utalunk: Tomás Durdík: Kastellburgen des 13. Jahrhunderts in Mitteleuropa. Praha 1994. illetve Patrick Schicht: Österreichs Kastellburgen des 13. und 14. Jahrhunderts. Beiträge zur Mittelalterarchäologie in Österreich. Beiheft 5/2003. 14-15. - Kőszeg említett monografikus feldolgozása: Holl I.: Kőszeg vára i. m. 138 Feld I.: Kőszeg-Óház i. m., a „festes Haus” fogalmára: Nikolaus Hofer - Martin Krenn: Festes Haus - realitás vagy fikció egy középkori épülettípus esetében. Castrum 10. (2009: 2. sz.) 22.
