Századok – 2015
2015 / 2. szám - Feld István: A magánvárak építésének kezdetei a középkori Magyarországon a régészeti források tükrében. II.
MAGÁNVÁRAK ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETEI A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 359 (részlet)formák, forma-együttesek, sőt típusok is, melyek történeti szemléletű elemzése a régészet, s ugyanúgy az építészet- és művészettörténet munkamódszerének egyik alapja, s főképp egyéb adatok hiányában nélkülözhetetlen segédeszköze. Természetesen mindezek pontosabb korhoz kötése sokszor (még) ugyancsak tág időhatárok között lehetséges, de ugyanez a helyzet a korábban már említett régészeti leletanyag (kerámia, fémtárgyak) jelentős része esetében is.126 A kifejezetten építészeti-művészettörténeti megközelítésű kutatás az alaprajzi elrendezésből sok esetben a formák eredetére, leszármazására kívánt következtetni. Mivel azonban véleményünk szerint kézenfekvőnek tűnik, hogy a síkvidéken emelt, kőfallal védett erősségeknél a kerek vagy a közel szabályos négyzettel jellemezhető alaprajz volt a legkézenfekvőbb, indokolatlannak tűnik ezen alapformákat a Karoling-korból eredeztetni, vagy épp a lovagrendi építészethez kötni.127 A hegyeken, magas sziklacsúcsokon épített váraknál ugyanakkor a terephez való alkalmazkodás tűnik a természetesnek — így egy keskeny sziklagerincen nyújtott épületforma jött létre — miközben kétségtelenül megállapítható bizonyos törekvés meghatározott alaprajzi sémák, sőt szabályos jellegű formák használatára is. Itt kedveltnek tűnik az ovális, vagy inkább lekerekített alaprajz, gyakran egy, vagy több derék- illetve tompaszögű „éllel”. Az utóbbi formára jellemző Barkó (Brekov)128 ahol - Füzérhez (18. kép)129 hasonlóan az így kialakult derékszögben torony vagy lakóépület helyezkedett el. Az ovális falövből kiugró toronyszerű építmény ritkábbnak tűnik, erre, mint említettük, többek között Diósgyőrben és Mecseknádasd-Rékaváron látunk példát.130 Ismert a közel szabályos téglalap, négyzet vagy épp ötszögforma is. A téglalap alaprajzú várak közül kiemelendő a toronyépületeik kapcsán már tárgyalt Meggyes és Sztrahora131 Az ötszöghöz közelálló alaprajzú hegyivár példája az 1301-ben kelt felosztó oklevélből ismert Bene (5. kép)132 Ilyen még a jóval kisebb Máré,133 mely „élével” lényegében ugyanazt a — talán csupán pszichológiai — szerepet töltötte be, mint az „éllel ellátott” henger- és hasábalakú tornyok134 Ez utóbbi alaprajzi formák azonban aligha vezethetők le bármilyen, pontosabban meghatározható vidékről, s ez áll a tipológiai szemléletű várkutatás által gyakran elemzett toronyformákra is.135 Véleményünk szerint mind-126 A tévedés lehetőségét jól jelzi az ún. púposkváder, amely nem csupán a 13. századi Márianosztra-Bibervárról ismert, de alkalmazták a 15. századi kisnánai várban is: Miklós ZsÁsatás Márianosztra-Biberváron i. m., Nováki Gy. - Baráz Cs. - Dénes J. - Feld I. - Sárközy SHeves megye i. m. 43. L. továbbá Feld /.: A magánvárak i. m. 18., 20-23. jegyzet. 127 Tóth Endre: Die karolingische Burg von Sabaria-Szombathely. Folia Archaeologica 29. (1978) 151-179., illetve Florier M.: A johanniták i. m. 128 Michal Slivka - Michal Vízdal: Hrad Brekov. Nővé Obzory 26. (1984) 167-185. 129 Simon Zoltán: A füzéri vár az újabb kutatások tükrében. Castrum 1. (2005: 1. sz.) 47-66. 130 Nováki Gy. - Sárközy S. - Feld /.: Borsod-Abaúj-Zemplén i. m. 77-78., Papp L.: Rékavár i. m. 131 Michal Slivka: Die Entwicklung i. m., Juan Cabello: Régészeti feltárások Sztrahora várában. In: Várak a 13. században. Castrum Bene 1989. i. m. 175-179. 132 Koller B.: Castrum Bene i. m. 133 G. Sándor M.: Reneszánsz Baranyában i. m. 34-36. 134 Feld I.: A mátraderecskei Kanázs-vár i. m. 135 L. erre Feld I.: A magánvárak i. m. 378., 162. j., továbbá tanulmányunk 59. jegyzetét! Itt kell megemlítenünk, hogy Fügedi Erik is vállalkozott a várak alaprajzi típusainak meghatározására, biztos adatok hiányában megállapításai azonban ma már nem hasznosíthatók: Fügedi E.: i. m. 55-57.
