Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
30 UNGVÁRY KRISZTIÁN szerelvényei 184.049 fő érkezett Auschwitzba, nyolcvanezerrel több, mint amennyit szállítani kellett volna! Hössnek 1944. június 8. előtt Himmlernél kellett interveniálnia azért, hogy a deportálásokat ideiglenesen függesszék fel, mert a tábor infrastruktúrája összeomlik, ennek köszönhetően június 8. és 16. között ideiglenes szünetre került sor. Maga Eichmann is megemlékezett arról, hogy „állandóan eljutottak hozzá Höss [...] tiltakozásai”129 azért, mert túl sok embert deportálnak és a deportáltak fizikai állapota, ellátásuk hiánya illetve a túl sok munkaképtelen megoldhatatlan feladatok elé állítja a tábort. Höss maga pedig úgy emlékezett vissza, hogy „minden egyes vonat késleltetéséért meg kellett küzdenem. A legtöbbször veszítettem. Valójában [Eichmann] gyakran be nem tervezett transzportokkal lepett meg.”130 Ha az eredeti, napi 3000 fő deportálására számító német tervekhez ragaszkodtak volna, akkor 1944. július 9-ig, a deportálások leállításáig „csak” kb. 170 000 embert deportálhattak volna, szemben a ténylegesen elhurcolt 437 000-rel - tehát 150 000 ember megmenekülhetett volna Auschwitz gázkamráiból! 131 Ha feltesszük a kérdést, hogy ki miért felelős ebben a történetben, akkor a fő felelősség a magyar hatóságoké. Elsősorban természetesen Endre Lászlóé, de nem csak az övé, hiszen ő egyedül egyetlen zsidót sem tudott volna deportálni. Kellett ehhez egy túlbuzgó és olajozottan működő közigazgatás is. Nem csak a csendőrség, hanem a megyei árvaszéktől kezdve a motozónőkig tart a résztvevők sora, becslések szerint mintegy 200.000 személy számára jelentett a deportálás valamilyen hivatali feladatot. Eichmann 1961-es perében, amikor izraeli kihallgatója úgy fogalmazott, hogy a magyar kormány diktátumnak tekintette a deportálásokat, hangosan felnevetett és azt mondta, soha nem volt ilyen érzése, az ellenkezője annál inkább. A börtönben írt visszaemlékezésében pedig azt vetette papírra, hogy „csodáltam a magyar közigazgatást”. A dicséret legalább kétszázezer magyar hivatalnokra vonatkozott. Eichmann kijelentéseit hitelesíti, hogy ugyanilyen jellegű nyilatkozatokat tett a deportálások alatt, illetve argentínai emigrációjában, továbbá ugyanezt a véleményt osztották csoportjának más tagjai is. 8. A leállítás 1944. június 26-án Horthy a német megszállás óta először összehívott Koronatanácson megpróbálta elérni, hogy a deportálásokat leállítsák. Intervenciójának ekkor még nem lett foganatja, de az is igaz, hogy ekkor még nem volt kellően határozott. Jungert-Artnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes visszaemlékezése szerint expressis verbis csak a budapesti zsidók deportálását tiltotta meg.132 1944. július elején végül Horthy le tudta állítani a deportálásokat, pontosabban azt, hogy abban magyarok is részt vegyenek - feljegyzései szerint 129 Kádár-Vági: Hullarablás i. m., 174. 130 Steven Paulsky (szerk.): Death Dealer. The Memoirs of the SS-Commandant at Auschwitz. New York, 1996, 241-242. 131 Karsai-Molnár: Endre-Baky-Jaross i. m., 507-508. 132 Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon. Bp. 1948. 221.
