Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 29 tálását tervezhették.123 Magyarán: a döntéshozók számára még ekkor sem volt egyértelmű, hogy a teljes vidéki zsidóság deportálásra kerül. Május 15. és július 9. között nem kevesebb, mint 437.000 személyt deportáltak, tehát százezerrel többet! Mindez igen érdekes, mivel június elejéig minden dokumentumban, amelyben a deportálandók számát egyáltalán meghatározzák, arról van szó, hogy kb. 100 transzporttal mintegy 300.000 személy deportálása várható. Maga a minisztertanács is május 17-én csak a felvidéki és erdélyi zsidóság deportálásáról hallgatott meg beszámolót - itt kell megjegyezni, hogy kérdéses, hogy a minisztertanácsi jegyzőkönyvek a téma minden részletét pontosan rögzítették e. A forráskritika azért merül fel, mert a kormányzat a zsidókérdés „megoldását” meglehetősen szemérmesen kezelte. Óvakodott attól, hogy jogszabállyal, legalább utólag legitimálja több százezer ember kifosztását (bár erre tervek léteztek). Könnyen elképzelhető, hogy a minisztertanácsi jegyzőkönyvekben szereplő megjegyzések mögött valójában a miniszterek hallgatólagos hozzájárulása is állt, amit azonban nem kívántak szó szerint dokumentálni. Ami biztos, hogy az intézkedések ellen a minisztertanácson senki sem szólalt fel. Eichmann először május 23-án jelentette ki Thaddennek hogy a folyamatban lévő deportáló akció 80 ezer munkaszolgálatoson kívül mindenkit érinteni fog (ebben egyébként annyiból is tévedett, hogy a munkaszolgálatosok számát felére becsülte a ténylegesnek.124 A deportálási többlet egyértelműen a magyar hivatalnokok túlbuzgósága miatt képződött. A magyar és a német végrehajtók lehetőségeit jól illusztrálja az a konfliktus-sorozat, ami Rudolf Höss, az auschwitzi tábor parancsnoka és Endre László között alakult ki. Höss 1944 május elején Magyarországra utazott, és több gettóban próbaszelekciókat tartott. Ezek során azt tapasztalta, hogy az összegyűjtöttek legfeljebb 30%-a munkaképes.125 1944. április 24-én Eichmann még csak napi egy vonattal és 3000 zsidóval számolt (Höss még ennyit sem akart fogadni, mondván, kapacitásai három naponta csak egy vonat „feldolgozását” teszik lehetővé), ámde a magyar hatóságok, pontosabban Endre László követelésére126 ezt napi négy vonatra, azaz 12 000 főre növelték. Jellemző az is, ahogyan ebben megállapodtak: Endre Eichmanntól napi hat transzportot akart, míg ő kettőt ajánlott, végül megegyeztek napi négyben,127 majd a Budapestre utazó Höss tiltakozásai miatt napi kettőben.128 A magyar fél azonban nem tartotta magát a deportáláshoz, mivel az első két hét alatt is már 58 123 Veesenmayer távirata Ribbentrop külügyminiszternek. 1944. május 11., Wilhelmstrasse i. m., 662.SZ. dokumentum, 845. 124 Von Thadden tanácsos feljegyzése a német külügyminisztériumnak 1944. május 26., A Wilhelmstrassei. m., 674.sz. dokumentum, 854. 125 Kádár-Vági: A végső döntés i. m., 213-214. 126 Veesenmayer jelentése a német külügyminisztériumnak 1944. május 4. R. Braham: Destruction i. m., 366. Lásd továbbá Kádár-Vági: Hullarablás i. m., 142-143, Aly-Gerlach: Das letzte Kapitel i. m., 254. 127 Lévai Jenő: The hungarian deportations int he light of the Eichman Trial. Yad Vashem Studies V, Jerusalem, Yad Vashem, 1964. 96. 128 Aly-Gerlach: Das letzte Kapitel i. m., 256.
