Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 27 viszont a testi motozást is előírta. Ezen felül utalni kell arra, hogy a sorrendet leszámítva a rendelet csupán keretfeltételeket tartalmazott és egy sor kérdés megoldását későbbre halasztotta. Tehát ez a rendelet sem tekinthető egy átfogó „mesterterv” részének. Azt teljes egészében kizárhatjuk, hogy a gettósítást állandó intézkedésnek képzelték volna - egyrészt azért, mert a politikai cél soha sem a gettósítás, hanem a kitelepítés volt, másrészt pedig azért, mert a gettókat kezdettől fogva ideiglenes tartózkodási helyként szervezték, azok teljességgel alkalmatlanok lettek volna még arra is, hogy ott több hónapon keresztül éljenek emberek. 1944. április 7-én, a 6163/1944 BM Rés. rendelet kiadásának napján a Belügyminisztériumban értekezletet is tartottak, amelyet Kádár Gábor és Vagi Zoltán bizonyos szempontból joggal hasonlított az 1942. január 20-ai wannseei értekezlethez.119 A rendelet kiosztása után itt is a „függőben maradt” ügyeket beszélték meg. Kárpátalján szinte azonnal elkezdték a gettósítást, míg a trianoni országrészben ez a folyamat két hónapot is igénybevett (Miskolcon június elején fejeződött be a gettósítás). Budapesten az ezzel kapcsolatos ötleteket a közigazgatás április elejétől kezdve folyamatosan tárgyalta, de különféle okokból nem tudott konszenzusra jutni (az első gettóterv május 9-én született meg).120 Nagyváradon azokat a zsidókat, akik a korábbi trianoni településekről lettek összegyűjtve, szeparáltan kezelték és csak június végén deportálták, miközben a nagyváradi zsidókat már május 24-én elkezdték deportálni és az akciót június 3-án befejezték. Fel kell tennünk a kérdés: mire volt ez jó? Hiszen technikailag egyszerűbb lett volna mindenkit egyből deportálni! Minden jel arra utal, hogy a trianoni területen élő zsidók deportálásáról külön politikai döntés született. Mindez ismét arra utal, hogy nem egy „mesterterv” pontos végrehajtásának lehettek részesei azok, akik az eseményeket irányították. Figyelemre méltó, hogy a gettósításról, ami nélkül a deportálás lehetetlen lett volna, mindenütt kollektív döntések születtek. Az úgynevezett gettósító bizottságok a főszolgabíró, polgármester, csendőrparancsnok, rendőrparancsnok egymással történő harmonikus együttműködését feltételezték. Amire ennek során a legkevésbé volt szükség, az a német fél aktív részvétele volt. 7. „Mesterterv” és megállapodás 1944 áprilisában vagy májusában? Több részlet is arra utal tehát, hogy a „deportálási mesterterv” valójában nem létezett, hanem ehelyett egymásra épülő, hallgatólagosan vagy formálisan 119 Karsai László szerint a hasonlat téves, mert a BM értekezleten nem készült jegyzőkönyv, és a wannseei értekezlet elhatározásaiból „semmi sem valósult meg”. Véleményünk szerint ezek a kifogások alaptalanok. Attól hogy nem jegyzőkönyvezték, a BM-ben ugyanúgy tarthattak reszortmegbeszélést, mint Wannseeben. A wannseei konferencián nem sok döntés született (magát a megsemmisítést már korábban elhatározták) hasonlóan a BM-értekezlethez, itt is az egyes reszortfelelősök adták elő szempontjaikat és az alkalom elsősorban arról szólt, hogy a vitás kérdéseket tisztázták. A wannseei konferencia talán legfontosabb döntése az volt, hogy a zsidók megsemmisítése részben keleten útépítő munka által történjen - ezt meg is valósították. Részletekre lásd Christian Gerlach-, Krieg, Ernährung, Völkermord. Forschungen zur deutschen Vernichtungspolitik im zweiten Weltkrieg. Heimburg, 1998, 85-167. 120 A budapesti gettósítás kérdésére lásd Tim Cole-. Holocaust City. The Making of a Jewish Ghetto. New York 2003.
