Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
VOLT-E KRÓNIKÁSA II. ANDRÁSNAK? 321 fűzte: A bárói velleitást tisztán mutatja a királyválasztással való fenyegetés, ami az 1220-as években — II. András ellenében, IV. Béla ifjabb király javára — reálisan létező probléma volt. Könnyen lehet, hogy e két fejezet egyazon időben, az 1230-as években keletkezett, de csak IV. Béla rex iunior környezetében jöhetett létre (...).m Bár a gestaszerkesztmény több kifejezését valóban felfoghatjuk korjelző értékűnek, véleményem szerint aligha érdemes bizonyos, 13. századi kontextust sejtető szavak alapján messzebbmenő következtetéseket vonnunk le arra nézve, hogy pontosan mely szűkebb periódus terméke is lehet az ezeket tartalmazó gestaredakció. További példák ismertetésétől ezen a pontok eltekintenék. 1.3. A medievisztika a terminológiai bizonyítékok mellett olyan motívumokat is találni vélt a krónikakompozíció történetmesélésében, amelyek, ha haloványan is, de II. András korára utalhatnak. A legérdekesebb számunkra az a momentum lehet talán, amelyet a 13. század első harmadának szentelt — egyébként meglehetősen szűkszavú — krónikarészben olvashatunk. Marczali Henrik80 81 nyomán Sebestyén Gyula,82 majd pedig rövid elemzésében Vértesy Jenő83 84 is felhívták a figyelmet azokra a sorokra, amelyek Szent Erzsébet házasságáról számolnak be: így hát kilenc év elteltével a király nemes lelkű lányát, Erzsébetet Lajos türingiai őrgrófhoz, e nemes férfiúhoz adta feleségül. Az őrgróf sok évvel később hozzá hasonlóan, a kereszt jelét magára öltve alázatosan Jeruzsálembe vonult, és ott költözött el Krisztushoz. Ünnepét Jeruzsálemben tisztelettel megünneplik.M Marczali a részlethez a következő megjegyzéseket fűzte: a) A passzust minden bizonnyal Erzsébet szentté avatása (1235) előtt jegyezhették le, mivel a krónikaszerző mit sem látszik tudni a királylány szentségéről, b) A szöveghely Türingiai Lajos halála (1227) után keletkezhetett, c) Ehhez az Árpád-kori magyar történelem kútfőinek rövid vázlatát nyújtó történész hozzátette azt is, hogy a cuius festum Iherosolimis (...) celebratur szavakat 1244 után aligha írhatták volna már le, hiszen a Szent Sír ebben az esztendőben került a muzulmánok kezére.85 Még ha túlzásnak vélem is, hogy a krónikarészletre egy 1227 és 1235 (1232) között lejegyzett redakcióval kapcsolatos egész hipotézist építsünk, Marczali észrevételeit legalábbis elgondolkodtatóaknak látom. Hozzá kell azonban ehhez tenni, hogy a fejezet azon információja, miszerint a szentéletű királyleány félje a Szentföldön lelte volna halálát, téves. Türingiai Lajos valóban elindult Jeruzsálembe, ám útját nem fejezhette be: Itáliában érte el a halál. A részlet megbízhatatlan informáci-80 Kristó Gy.: Legitimitás és idoneitás i. m. 618. 81 Marczali H. : A magyar történet kútfői i. m. 62-63. Vö. Aßphons] Huber-, Marczali Heinrich, Ungarns Geschichtsquellen im Zeitalter der Árpádén. Mitteilungen des Instituts für Oesterreichische Geschichtsschreibung 4. (1883) 128-137.: 133. 82 Sebestyén Gy.: A magyar honfoglalás i. m. I. 270. 83 Vértesy Jenő-. A Képes Krónika irodalmi jelentősége. Századok 39. (1905: 1.) 1-21.: 3. 84 „Transactis itaque novem annis rex generosam filiam Elyzabet filiam suam nobili viro Ludouico Turingie lanthgravio copulavit. Qui post multos annos similiter cruce signatus devote Iherosolimam pergens, ibidem migravit ad Christum. Cuius festum Iherosolimis devote celebratur” - Krónikakompozíció 466. A magyar fordítást ld. Képes Krónika. Ford. Bollók János. A fordítást gondozta, jegyz. Szovák Kornél - Veszprémy László. (Millenniumi magyar történelem. Források) 113. 85 Marczali H. \ A magyar történet kútfői i. m. 62-63.
