Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
322 CSÁKÓ JUDIT ója — talán Lajos azonos keresztnevű, a harmadik keresztes hadjáratban részt vett nagybátyjáról is hallhatott valamit a krónikás —86 még inkább kérdésessé teszi, mennyire hihetünk azon teóriában, miszerint a 175. caput nem sokkal az őrgróf halála után készülhetett.87 Ugyancsak messzebbmenő következtetésekre jutott a szakirodalom a Kézai-féle huntörténet — és egyúttal a krónikakompozíció — azon passzusa alapján, amely, ha csupán egy megjegyzés erejéig is, szász és türingiai földre kalauzolja az olvasót. Hunor és Magor Perzsiában maradt testvéreinek ivadékairól olvashatjuk, hogy azok a hunoktól csupán beszédükben különböznek valamelyest, mint a szászok és a türingiaiak.88 89 Marczali azt is megjegyezte, hogy Kézai szerint Attila abban az Eisenachban tartott udvart (Türingiába hatolt, s [...] miután Eisenachban udvart tartott),891 amely egyébként a Szent Erzsébetnek otthont adó Wartburg várától sem esett messze. Az említések — Marczali interpretációjában — a királylány türingiai házasságára, II. András korára utalhatnak.90 Sebestyén Gyula tovább is vitte az ötletet: olyan, már a huntörténetet is részletesen előadó krónikát gyanított, amelyet — mivel a krónikakompozíció II. András keresztes vállalkozásáról beszámol, ám az Aranybulláról szót sem ejt — Erzsébet 1221. évi lakodalmára készítettek volna.91 A hipotézis — amely felett egy gondolat erejéig Tóth Zoltán is elidőzött kéziratban maradt, a magyarországi hunhagyomány Kézai előtti fejlődésének szentelt munkájában —92 első pillantásra csábítónak tűnhet, ám aligha állhatja meg a helyét. Bár a Magyarlengyel Krónika első cap tí/jainak honfoglalás-elbeszélése93 nyomán még éppenséggel sejthetjük is az Attila-történet bizonyos elemeinek jelenlétét a 13. század első felének magyarországi történeti irodalmában, a hun-magyar história részletes kidolgozása — ahogyan az Horváth János és Szűcs Jenő minuciózus vizsgálatai94 nyomán igazolást nyert — Kézai érdeme.95 A németországi helyismeret alighanem a IV László-kori szerző európai utazásaival és külhoni tájékozottságával emelhető összefüggésbe. 86 A passzus téves információjához ld. Képes Krónika i. m. 221.: 782. jegyz. 87 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 1. An initiis usque ad annum 1301. Composuit Elemér Mályusz adiuvante Julio Kristó. Bp. 1988. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova VIII.) (a továbbiakban: Thuróczy-kommentár) 486-487. 88 „(...) statura et colore Hunis similes tantummodo parum differunt in loquela, sicut Saxones et Turingi” - Simonis de Keza Gesta Hungarorum. Ed. Alexander Domanovszky. In: SRH I. 144. A magyar fordítást ld. AKS 91. 89 „Abinde Turingiam introgressus in Isnaco curia celebrata super Dacos, Norvagios, Frisones, Litvanos et Prutenos exercitum magnum destinavit, quibus devictis et humilitatis sibi fecit subiugari” - Simonis de Keza Gesta i. m. 155-156. A magyar fordítást ld. AKS 98. 90 Marczali H.: A magyar történet kútfői i. m. 63. 91 Sebestyén Gy.: A magyar honfoglalás i. m. I. 269-270. 92 Tóth Zoltán: A Hun Krónika kialakulásának kérdéséhez. MTAK Kézirattár Ms 5034/1. [kézirat] 93 ChHP 9-22. 94 ifj. Horváth János: E mester és műve. Irodalomtörténeti Közlemények 70. (1966: 1-2., 3-4.) 1-53., 261-282.; Szűcs J: Társadalomelmélet, politikai teória i. m. 95 A kérdéskörről részletesebben ld. Csákó Judit: A hunhagyomány bővülése a 13. századi Magyarországon. In: Középkortörténeti tanulmányok 8. Szerk. Bartha Annamária - Kruták Anita - Tóber Márta, [megjelenés alatt]
