Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
26 UNGVÁRY KRISZTIÁN Ebből adódhatott, hogy a deportálások kérdését német részről még el sem döntötték, mikor Magyarországon már minden fontosabb hivatalnok abból indulhatott ki, hogy a magyar zsidókat hamarosan deportálni fogják. Czigány József csendőr ezredesnek, a csendőrség központi nyomozó osztálya parancsnokának egyik bizalmi embere közvetlenül 1944. március 19. után Baky Lászlóval vacsorázott és ennek folyamán „Baky említette, hogy rövidesen sor fog kerülni a zsidók összeszedésére, gettózására, majd Németországba vitelére.” Ugyanezt jelentette Kudar Lajos csendőr alezredes, az Államvédelmi Központ parancsnok helyettese is, akinek Endre Lászlónál volt egy bizalmi embere.118 Hosszú azoknak a politikusoknak sora, Kállay Miklóstól egészen Keresztes-Fischer Ferencig, akik pontosan tisztában voltak azzal, hogy egy német megszállás automatikusan a zsidóság teljes deportálását vonja maga után. Nem azért, mert a németek ezt azonnal és visszautasíthatatlanul követelnék, hanem azért, mert 1939 óta a magyar belpolitikában szerepet játszó erők többsége — elsősorban a kormánypárt és a szélsőjobb — egységesen ragaszkodott a zsidóság kitelepítéséhez és az ezzel összefüggő beadványokat, törvényjavaslatokat csak a törvényhozás munkájának elszabotálásával, a parlament elnapolásával és más eszközökkel lehetett eltussolni. A német megszállásig Horthy bátran ellenállt a deportálási követeléseknek. Ez a magatartása gyökeresen megváltozott. Miniszterelnökével közölte, hogy a zsidóellenes intézkedések kapcsán előszentesítési jogát nem kívánja gyakorolni. Március 22-én a minisztertanács biztosan tárgyalta a zsidókérdés megoldásának módozatait. A minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve nem ismert, de az nyilvánvaló, hogy ez alkalommal még csak általános eligazításról lehetett szó, illetve arról, hogy Sztójay közölte a megjelentekkel, hogy Horthy Miklós kormányzó a zsidókérdés rendezését jóváhagyta. Az azonban teljesen biztos, hogy ekkor még senki sem tudta pontosan, mit is jelenthet a „német minta” szerinti rendezés, már csak azért sem, mert mint ahogyan említettem: több „német minta” létezett. A gettósításról a minisztertanács először április 4-én tárgyalt. Április 7-én BM rendelet született azzal a szöveggel, hogy „az országot rövid időn belül megtisztítják a zsidóktól”. Kézenfekvőnek hangzik, de mégis téves ezt úgy értelmezni, mintha ekkor valamilyen „mesterterv” született volna. Sokkal inkább arról van szó, hogy az 1939 óta hangoztatott politikai lózung beváltását ígérték meg ezzel a rendelettel. Másrészt viszont igaz az, hogy a rendelet pontosan azt a forgatókönyvet (az egyes kerületek deportálási sorrendjét) vázolja fel, mint ami később július elejéig megvalósult. Endre László azt állította később, hogy ezt a rendeletet a németek készítették és a BM csak végrehajtotta az utasításokat. Endre itt csúsztatott, mert a rendelet előzetes fogalmazványát csakugyan a német fél készítette, de azt éppen Endre írta alaposan át, annak érdekében hogy maximálisan érvényesüljenek a magyar államháztartás szempontjai. Német részről ugyanis biztosan nem ragaszkodtak volna ahhoz, hogy a zsidók minden aranytárgyuktól megfosztva érkezzenek Auschwitzba - a rendelet 118 Karsai L.: A végső döntésképtelenség i. m. 191.
