Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
312 CSÁKÓ JUDIT laktak. Ahol is végül Szent István, első királyunk a keresztény hitre térítette őket; míg az előmagyarok, akiktől származtak, hitetlenségben maradtak, mint ahogy ma is pogányok. A domonkos barátok, miután ezeket a Magyarok Történetében megtalálták, megszánták a magyarokat, akiktől származtak, hogy mind az ideig hitetlenségben tévelyegtek. Elküldték hát négy barátot keresésükre, hogy Isten segedelmével megtalálják őket, ahol csak tudják. Annyit tudtak a régiek írásaiból, hogy keleten laknak, de hogy hol vannak, nem is sejtették.43 A keresztény magyarok gestáját (Gesta Ungarorum Christianorum) említő Relatio Ricardi még egy ponton hivatkozik tehát magyarországi írott forrásra: úgy fogalmaz, hogy a barátok a régiek írásai révén (per scripta antiquorum) tudták, hogy keleten kell keresniük a magyarokat. Feltehetjük elsőként a kérdést, vajon azonos-e az úti beszámolóban a magyarok gestájaként megnevezett szöveg a scripta antiquorummal. Györffy György — aki egyébként Ákos mester előtt nem feltételezett 13. századi krónikaszerkesztést — azzal a lehetőséggel számolt, miszerint a két szöveg egy és ugyanaz: all. századi ősgesta.44 Csóka J. Lajos, majd pedig Kristó Gyula ezzel szemben a régiek írásainak mondott forrást azonosították az ősgestával: ez a magyar őstörténet vonatkozásában mindössze annyit mondott volna el, hogy eleink keletről érkeztek. Elképzelésüknek megfelelően a gesta Ungarorum Christianorum későbbi forrást jelöl.45 Véleményem szerint — bár a mindössze néhány soros, többféle módon is interpretálható forrásrészlet alapján igen nehéz volna megtámadhatatlan álláspontot megfogalmazni — Riccardus valóban eltérő forrásokra utalhatott, amikor gestát, illetve scripta antiquorumot említett: mivel a magyar őshazával kapcsolatban az újabb gestaszerkesztésben a domonkosok alig találtak információt, régebbi szövegeket is felkutattak, ám újabb adalékra nem sikerült bukkanniuk. Hogy a régiek írásaiként valóban az ősgestát jelöli-e meg szövegünk, és hogy ez a szerkesztés mit is tartalmazhatott a legkorábbi magyar história vonatkozásában, nem kívánom a továbbiakban tárgyalni; azt azonban érdemes megnéznünk, mi lehetett mármost az az újabb krónika, amelyet a domonkos jelentés a keresztény magyarok gestájaként nevez meg. Újfent két lehetőségünk 43 A Julianus első útjáról készült jelentés i. m. 117. A forráshely latin nyelvű szövege a következő: „Inventum fűit in Gestis Ungarorum Christianorum, quod esset aha Ungaria maior, de qua septem duces cum populis suis egressi fuerant, ut habitandi quererent sibi locum, eo quod terra ipsorum multitudinem inhabitantium sustinere non posset. Qui cum multa regna pertransissent et destruxissent, tandem venerunt in terram, que nunc Hungária dicitur, tunc vero dicebatur pascua Romanorum. Quam inhabitandum pre terris ceteris elegerunt, subiectis sibi populis, qui tunc habitabant ibidem. Ubi tandem par sanctum Stephanum primum ipsorum regem ad fidem catholicam sunt reversi, prioribus Ungaris, a quibus isti descenderant, in infidelitate permanentibus, sicut et hodie sunt pagani. Fratres igitur predicatores, hiis in estis Ungarorum inventis, compassi Ungaris, a quibus se descendisse noverunt, quod adhuc in errore infidehtatis manerent, miserunt III-or de fratribus ad illos querendum ubicumque eos possent, iuvante domino, invenire. Sciebant per scripta antiquorum, quod ad orientem essent; ubi essent, penitus ignorabant.” - Drei Texte zur Geschichte i. m. 151. 44 Györffy György: Honfoglalás előtti népek és országok Anonymus Gesta Hungarorumában. Ethnographia 76. (1965: 3.) 411-434.: 418., Uő.: Krónikáink i. m. 22-23., 147. 45 Csóka J.L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 668-669.; Kristó Gy.: Egy 1235 körük Gesta Ungarorum i. m. 229-230.
