Századok – 2015
2015 / 2. szám - Csákó Judit: Volt-e krónikása II. Andrásnak? Megjegyzések gestaszerkesztményünk 13. század eleji átdolgozásának problematikájához
VOLT-E KRÓNIKÁSA II. ANDRÁSNAK? 313 adódik: míg Pauler Gyula, Szilágyi Loránd vagy Csóka J. Lajos is azt az álláspontot képviselték, miszerint a Relatio Ricardi kezdő sorával Anonymus regényes honfoglalás-történetére utal — a pogányságban megmaradt keleti magyarok históriája helyett a Névtelen a nyugatra érkezett és az ezredforduló környékén a kereszténységet felvett magyarok történetét beszéli el —,46 addig Kristó szerint a Julianus útjáról szóló tudósítás éppen a pogány múltat elbeszélő Anonymus művével szembeállítva nevezi az általa felhasznált szerkesztést a keresztény magyarok gestájának.47 Ezen a ponton bizonytalanság adódik tehát Kristó azon teóriájával kapcsolatban, amelyben éppen Riccardus tanúságtételére alapozva tételezett fel egy 13. század eleji gestaátdogozást. Erdemes-e vajon egy, az anonymusi elbeszéléstől eltérő redakcióval számolnunk egy olyan forrás alapján, amelynek a magyar őstörténettel kapcsolatos állításai ráadásul elég jól rímelnek a névtelen jegyző Gesta Hungarorumának adataival?48 A pannóniaiak római legelőjének (pascua Romanorum) hagyománya mellett mind a hét vezér motívumát, mind pedig Szent István térítő szerepének kiemelését megtalálhatjuk Anonymusnál, és ugyancsak fellelhetjük nála annak az információnak a párhuzamát, miszerint keleti hazájukat a magyarok azért hagyták el, mert annak földje őket eltartani már nem tudta.49 Azt, hogy a Riccardus-jelentés hátterében esetlegesen mégis elképzelhető egy újabb keletkezésű, ám Anonymus gestájától eltérő forrás, a következő megfontolás támaszthatja ugyanakkor alá: Kézai — ahogyan azt Györffy György megállapította — kijegyzetelhette ugyan Anonymus históriáját,50 ám a regényes gesta szó szerinti átvételek formájában már csak azért sem épülhetett be a krónikaszerkesztésekbe, mert a kortársak is tisztában lehettek az elbeszélés mesés mivoltával. Ha pedig ez így lehetett, akkor a domonkos szerzetesek aligha akarhattak volna útnak indulásuk előtt éppen Anonymustól nyerni tájékoztatást. Kristó érvelésében hangsúlyozta azt is, hogy az Inventum fuit in gestis Ungarorum Christianorum (...) felvetéssel bevezetett egység olyan információt is tartalmaz, amelyet Anonymusnál nem olvashatunk: Ungaria maiorról és a keleten maradt magyarokról nem szól a névtelen jegyző.51 46 Pauler Gyula: A magyarok megtelepedéséről. I—II. közi. Századok 11. (1877: 5., 6.). 373-396., 481^199., kül. 379.: 1. sz. jegyz.; Szilágyi Loránd: Az Anonymus-kérdés revíziója. I—II. közi. Századok 71. (1937) 1-54., 136-202., kül. 202.: 1. sz. jegyz.; Csóka J.L.: A latin nyelvű történeti irodalom i. m. 668-669. 47 Kristó Gy.: Egy 1235 körüli Gesta Ungarorum i. m. 229-230.; Uő.\ A történeti irodalom i. m. 42. 48 Ld. Deér József szövegkritikai megjegyzéseit a Sciptores rerum Hungaricarum kiadásában: Relatio Ricardi i. m. 535-536.: 2. sz. jegyz. 49 „Quapropter septem principales persone, qui Hetumoger dicti sunt, angusta locorum non sufferentes ea maxime devitare cogitabant.”; „(...) terra Pannonie pascua Romanorum esse dicebatur (...)”; „(...) beatus rex Stephanus verba vite predicaret et Hungaros baptizaret (...)” - Anonymus 37., 46., 117. 50 Györffy Gy. : Krónikáink i. m. 138. 51 Kristó Gy.: Egy 1235 körüli Gesta Ungarorum i. m. 230. Ellenérvet természetesen itt is hozhatnánk. Az őshazában maradt magyaroknak valamiféle régi emléke élhetett Magyarországon még II. András uralkodásának végén is, de népünk Nyugat-Ázsiában élő töredékeiről a keleten megfordult utazók révén is érkezhettek hírek a Kárpát-medencébe: mindezek együttesen ösztönözhették az európai expanziós tervek korában a domonkosokat Magna Hungária felkutatására. Való igaz, hogy
