Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
292 BACSATYAI DANIEL városok politikai szándékai is megpecsételték. A felfordulást elpanaszoló Les Dunes-i szerzetesek persze bizonyára nem véletlenül hangsúlyozták a pápa előtt egykori rendtársuk szerepét fivére, az eretnekség miatt holtában megégetett Jacob oldalán, hiszen a kolostor megszállása így még inkább az eretnekség elleni harc kontextusába került — a pápai szankció, a kiközösítés azonban a flandriai városokat fenyegette. Pieter Peyt ügye amellett tanúskodik, hogy a magyarországi ciszterciek és a franciaországi központ a 14. század első felében még változatlanul összeköttetésben álltak egymással, noha korántsem a 13. századra jellemző intenzitással. A magyarországiaknak ugyanúgy szembe kellett néznie a szerzetesek csökkenő számával, mint a rend nyugati kolostorainak, amelyek a társadalmi és politikai felfordulásban kompromittálódott rendtagok Magyarországra küldésével kívánták a halványodó kapcsolatokat életben tartani. A már idézett 1339. évi ciszterci statútum alapján aligha a flandriai szerzetes volt az egyetlen, aki vezeklőként érkezett hazánkba, ám a többieket nem ismerjük név szerint. Ursmar Berliére szerint közéjük tartozhatott Gilles de Rugny soissons-i ciszterci is, aki Magyarországon pornói apát lett. 1346-ban VI. Kelemen pápához benyújtott supplicatiojában hivatalából való felmentését kérte, s azt, hogy hazatérhessen Soissons-ba.175 Semmilyenjei nem utal azonban arra, hogy a világiaktól számos megpróbáltatást eltűrő apát, aki a magyar király támogatását is élvezte, valamilyen egyházi vétség miatt érkezett volna Magyarországra — ám figyelemreméltó az a tény, hogy a magyar nyelvet nem ismerő francia szerzetes apáti méltóságba emelkedhetett Magyarországon a 14. században. Inkább feltételezhetünk efféle összeférhetetlenséget a monostort világi önkény játékszerévé tevő helyi hatalmasságokkal és a generális káptalan által küldött vizitáló rendtársaival egyaránt konfliktusba kerülő metzi származású tisztesvölgyi (gotói) szerzetes, Miklós (Nicolaus de Metis) esetében, aki 1337-ben kérte XII. Benedeket, hogy vizsgálja meg ügyét, s helyezze vissza a monostorba, ahonnan az új apát elűzte — ám kézzelfogható bizonyíték a gyanú igazolására nem áll rendelkezésünkre.176 Összefoglalás Az egresi monostor helyén a 18. században felépült, hajdan igen tehetős román falu ma némán fogadja az odalátogatót — a 2013. évi terepbejárás azonban — alighanem az utolsó előtti pillanatban — megmentette a középkori épület föld gyomrában rejtőző romjainak helyét a feledéstől. Az imént az írott forrásokat kíséreltem meg szóra bírni, hogy Egres emlékezete a 21. században is 175 Berliére, U.\ Une invasion i. m. 50. 3. sz. j. — A hazai kutatásban ismeretlen és eddig kiadatlan kérvény jelen írás függelékben olvasható. Ezúton szeretném megköszönni Szovák Kornélnak a szöveg lektorálását. — 1364-ben úgy értesülünk, hogy Toplica egyik szerzetese, Guido Clairvaux-ból származott 1. Theiner, A.: Vetera Monumenta i. m. II. 1859. 62-63. Nr. 117. Kére egyik 15. századi apátjáról, Jánosról is tudjuk, hogy Flandriából érkezett 1. Hervay F. L.: Repertorium i. m. 119. 176 DF 292 700, Vat. Reg. Avin. 51, 232v, kiadását 1. Anjou-kori Oklevéltár XXI (1337). Szerk. Blazovich László - Géczi Lajos. Budapest-Szeged 2004. 312-313. Nr. 546.
