Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
AZ EGRESI CISZTERCI MONOSTOR KORAI TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI 293 ébren maradhasson. Az apátság történetét néhány régi és új kérdés kapcsán vizsgáltam meg. Megismerkedhettünk az alapítások időpontjainak forrásaival, a ciszterci monostorok jegyzékeivel; majd megkíséreltem magyarázatot találni arra, hogy miért éppen Pontignyből indultak magyarországi útjukra legelőször a francia ciszterciek. Láthattuk, hogy III. Béla antiókhiai származású első feleségének aligha lehettek kapcsolatai Pontignyvel, így a korábbi szakirodalommal szemben valószínűnek tartom, hogy a burgundiai monostornak a hazai alapításokban játszott kulcsszerepe mögött az egykor Pontigny élén álló, Magyarországon 1183-ban megforduló Péter ciszterci főapát személyes elkötelezettsége állt, amely illeszkedett a rend európai terjeszkedésének ütemébe. Egres és a ciszterciek központi szerepet játszottak azonban egy másik francia származású királyné, Courtenay Jolánta magyarországi kapcsolatrendszerében, így korántsem meglepő, hogy II. András második felesége a Maros-parti apátságban nyert végső nyughelyét. A források egy része (így az erről tudósító magyarországi elbeszélő kútfők legkorábbi, 13. századi rétegét képviselő Pozsonyi-kódex krónikája) szerint II. Andrást is itt temették el, ám a következő évszázadokban élénken élt a király váradi temetésének emléke is. Az ellentmondás nyilvánvalóan a tatárdúlásnak köszönhető, illetve annak a részleteiben nem ismert botránynak, a pilisi apát és Várad közötti pereskedésnek a nyoma, amelyről a troisfontaines-i ciszterci történetíró, Albericus számolt be a 13. század közepén. Alighanem igaza van Machovich Viktornak, aki Hóman Bálinttal vitatkozva a francia krónikás magyarországi híreinek forrását nem a pilisi, hanem az egresi, illetve a kerci szerzetesek között keresi, akik a naprakész hírekkel szolgálhattak a kunok térítéséről és a balkáni eseményekről. A dolgozat utolsó részében két, a magyar történetírásban eddig nem hasznosított forrást mutattam be. A citeaux-i adójegyzékek érzékletesen tanúskodnak Egres jelentőségének 14. századi csökkenéséről, míg a flandriai Les Dunes apátság szakadár szerzetesének magyarországi tartózkodása és botrányos egresi apáti hivatala a magyarországi és franciaországi ciszterciek lazuló, ám a 14. században még fennálló kapcsolatainak természetére világítanak rá. Függelék I AZ EGRESI APÁTOK NÉVSZERINTI EMLÍTÉSEI 1203 után Hugo Gallia Christiana tom. X. Paris 1751. 1338. 1239 előtt I. 1239.S. d.: Fejér CD IV/1. 162-163. 1239 A 1239. s. d.: Juhász K.: Die Stifte i. m. 218-219. 1299 Egidius 1299. s. d.: ZW I. 212-213. 1315”' Egidius 1315. máj. 2.: ZW I. 301-302. 1318 Johannes 1318. máj. 10.: DL 30 602 1339 előtt Petrus Peyt 1339. [ápr.?] 10.: Lettres de Benoit XII i. m. IV. 307-308. 1367 Alardus 1367. máj. 8.: ZW II. 293-297; 1367. jül. 4.: ZW II. 299-300. 1368 Johannes 1368. jün. 13.: ZW II. 313-315. 177 Az évszám nélküli oklevél kiadása Engel Pál szerint abba az 1315 májusában kezdődő folyamatba illeszkedik, amely során I. Károly király az Arad és Csanád vármegyei birtokosoknak visszaadta a legyőzött Kánoktól visszavett jogos tulajdonaikat 1. Engel R: Az ország újraegyesítése i, m, 111. 103. sz. j.
