Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
284 BÁCSATYAI DÁNIEL mét a névadót, a számos értékes többletet tartalmazó Knauz-kódexet (KN), amely egyáltalán nem is tudósít András temetkezőhelyéről.130 Nagyon is tudósít azonban róla a Kézaihoz és a Budai Krónika családjához közel álló, a 13. századi krónikaszerkesztést minden fennmaradt krónikánknál hívebben megőrző Pozsonyi-kódex (15-16. sz.) krónikája (p), amely a Maros-parti Egrest nevezi meg helyszínként: rex Endre... cuius corpus in monasterio abbatum de Egres iuxta fluvium Morus requiescit.131 A p tehát itt nem B-vel, hanem a Budai Krónika családjának többi tagjával (s a Képes Krónika családjával) ért egyet. Domanovszky Sándor hívta fel a figyelmet arra, hogy a B számos ehhez hasonló kisebb változtatást és betoldást tartalmaz saját krónikacsaládjának tagjaihoz képest.132 Véleményem szerint a fentiek alapján egyértelmű, hogy a B Váradot illető híre később került be krónikáinkba, mint az Egresre vonatkozó, s nem alaptalan azt állítani, hogy a hír eredeti formájában, az V István-kori szerkesztésben, úgy hangzott, ahogy a p ránk örökítette. Albericusszal szemben a 13. század második felében Magyarországon már úgy tudták, hogy II. Andrást végül Egresen temették el. Ezzel párhuzamosan az sem ment feledésbe, hogy a király teste valamikor Váradon volt. A váradi helyszínre vonatkozó hírek fennmaradt szövegtanúi közül a legkorábbiak a d (15. sz. második fele) és a B (1473), ám maga az értesülés jóval korábbi; erre utal Mügein németnyelvű Chroniconjának egyik wolfenbütteli kézirata (Gu2), amelyet 1429 előtt másoltak Magyarországon, s ahol a következő olvasható: Der kunig Andreas ligt begraben zu Wardein in dem munster,133 Mindez a Képes Krónika családjába tartozó Béldi-kódex (V4) hírének fordításaként hangzik: Andreas... cuius corpus in monasterio Waradiensi requiescit,134 Zavarba ejtő módon szinte ez az egyetlen egyezés a V4 és Mügein műve között, amely egyébiránt a Budai Krónika családjába tartozó Acephaluskódexhez (A) áll közel.135 A Chronicon többi kézirata — köztük a legmegbízhatóbbnak ítélt másik wolfenbütteli (Gul, 15. sz. eleje) — ezzel szemben így tudósít: Der kunig Andreas ligt begraben zu Weyssenburg in dem munster.136 Gondolhatnánk arra, hogy a Magyarországon készült Gu2 változatban a V4 egy előzménye alapján kijavították a Mügein által tévesen lejegyzett, Váradot Fehérvárral összekeverő mondatot. Lehetséges az is, hogy Mügein a V4-hez — e tekintetben — közel 130 párizsi V. Cornides-kódex (Co, BnF lat. 5941a): „Cuius corpus Waradini quiescit ad pedes sancti Ladislai.” Catalogus Fontium Historiae Hungaricae. Szerk. Gombos F. Albin. II. Bp. 1937. 982. Toldy Ferenc kiadása (T): „Sepultus in templo Varadiensi.” Uo. 986. A müncheni (M) és a bécsi (V) kéziratot nem láttam. Ami M-et illeti, az SRH reprint kiadásában szereplő jelzet alatt (München, Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Germ. 311, 85r-88v 1. SRH II. 769), a Bayerische Staatsbibliothek által digitalizált kódexben a krónikát nem találtam meg. 131 SRH II. 42. 132 Domanovszky Sándor: A Pozsonyi Krónika és a kisebb latin nyelvű prózai szerkesztések. Századok 39. (1905) 406-407. 133 SRH II. 206 134 SRH I. 466; SRH II. 206. 8. sz. j. 135 Domanovszky Sándor: A Budai Krónika. Századok 36. (1902) 827-828. 136 SRH II. 206.
