Századok – 2015

2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései

AZ EGRESI CISZTERCI MONOSTOR KORAI TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI 285

álló krónikát fordított le németre, s eredetileg Wardein szerepelt nála. Ebben az esetben a Weyssenburg alak későbbi félreértés eredménye, amelyet az táplálhatott, hogy a korban már valóban Székesfehérvár volt a királyi temetkezőhely.

Annyi bizonyos mindenesetre, hogy a V4-ben és Mügelnnél (Gul, Gu2) egyaránt olvasható in monasterio/in dem munster alak romlott. Váradon ugyanis

II. Andrást nem temethették kolostorba — hacsak a II. István által alapított váradelőhegyi premontrei prépostságra nem gondolunk, ami teljesen valószínűtlen — hanem csakis székesegyházba, Szent László mellé. Kézenfekvő tehát, hogy a V4 és Mügein forrásánál eredetileg nem Várad (illetve a további romlásról árulkodó Székesfehérvár) neve szerepelt, hanem egy kolostoré, amely a többi krónikaszöveg alapján nyilvánvalóan Egres volt. Tehát már legkorábban 1429-ben, de esetleg már Mügein működése (14. sz. közepe) előtt volt olyan magyarországi történeti mű, amely úgy tudta: II. Andrást Váradon temették el.

Nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben nem lehet megnyugtatóan állást foglalni; az ellentmondások mögött ott feszül a földi maradványokért folytatott per botrányát követő lefojtott csönd, s látásunkat elhomályosítja a tatárdúlás füstje. Nincs okunk kételkedni abban, hogy II Andrást először Váradon temették el — Albericus szövege megengedi, hogy ott is halt meg — ám eredeti szándékaival inkább összhangban állhatott a kor divatjának megfelelően és második felesége családjának szokása szerint ciszterci kolostorban pihenni. Egy egresi helyszínre utalhat a kolostornak tett adománya élete utolsó évében. Elképzelhető az is, hogy II. András eredetileg első felesége, Gertrúd mellé kívánt temetkezni, és csupán IV Béla ellenkezése miatt került végül a Maros-parti monostorba — a trónörökös ugyanis apját tehette felelőssé a szeretett édesanya merénylőivel szembeni gyenge fellépésért.137 Magára a perre is azért kerülhetett sor, mivel az elhunyt végakaratának, így a sírhely szabad megválasztásának tiszteletben tartását is egyetemes zsinati határozat írta elő.138 Az V István-kori krónika harminc-negyven évvel II. András halálát követően mindenesetre már csak Egrest említi — II. András teste valamilyen módon mégis ide, s nem Pilisre kerülhetett, ám ennek idejéről és körülményeiről aligha tudhatunk meg már többet.139

137 Bizonyosságként ír erről Laszlovszky József 1. Laszlovszky J. : Meréniai Gertrúd i. m. 137.

138 Szuromi Szabolcs Anzelm: A temetésre vonatkozó egyházfegyelem a XII-XIII. században. Pázmány Egyetem Kiadó, Bp. 2007. 63-64. Idézi: Solymosi László: Szent László király somogyvári sírjának legendája. In: Magyar történettudomány az ezredfordulón. Glatz Ferenc 70. születésnapjára. Szerk. Gecsényi Lajos - Izsák Lajos. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 2011. 139. Solymosi a király eredeti szándékához való igazodást sejti az esztergomi ferencesek és az esztergomi érsek IV Béla teteméért folytatott vetélkedése mögött, amely a király kétszeri exhumálásához és háromszori temetéséhez vezetett 1. uo.137.

139 Figyelmet érdemel még egy adat, amely tovább bonyolíthatja a kérdést: Zsigmond király egy 1418. április 17-én, Konstanzban kelt oklevelében Egres filiájáról, a kerci apátságról szólva úgy fogalmaz, hogy nem csak az alapítás és a kolostornak biztosított gazdag adományok fűződnek a királyi elődök nevéhez, hanem az is, hogy „quorum etiam corpora ibidem existunt tumulata” (Fejér CD X/6. 107, idézi Baumgartner A.: A kerci apátság i. m. 29). Hogy kik lehetnek ezek a királyi személyek, rejtély, Knauz Nándor szerint talán valamelyik királyi hercegre gondolhatott Zsigmond, míg Baumgartner Katona Istvánnal összhangban azt is felveti, hogy egy Árpád-házi uralkodónk valamelyik testrésze kerülhetett Kercre. Zsigmond talán valóban tudhatta mit beszél, hisz maga is járt a kerci apátságban 1398-ban 1. uo. A királyi elődökre való sztereotipikus utalás (per divos reges