Századok – 2015
2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései
276 BÁCSATYAI DÁNIEL bolgárokkal kötött békére házasság tette fel a koronát; Michael Angold hasonló tervet valószínűsít a Nikaiai Császárság esetében is, amelyet megerősítenek Mouskés és d’Avesnes beszámolói is, amelyek szerint e frigyekre még Henrik császár életében sor került.76 Ezen a ponton azonban francia forrásainknak ellentmondanak a helyi szerzők: Georgiosz Akropolitésznél azt olvashatjuk, hogy Laszkarisz ekkor még nem Courtenay Péter valamelyik leányát, hanem egy örmény asszonyt vezetett oltár elé, akitől nem sokkal később gyermeke született. A császár hamarosan eltaszította második feleségét.77 A kortárs Nikolaosz Meszaritész tudósítása szerint minderre 1214 karácsonyán került sor Nikaiában. Fél évszázaddal később Theodórosz Szkutariotész már úgy tudja, hogy a menyasszony II. Leó örmény király leánya volt, míg az örmény források alapján valójában Leó unokahúgáról lehetett szó.78 Angold szerint a házasság felbontásának hátterében az állhatott, hogy a nikaiai császár szívesebben került volna rokonságba a latin császárral, mint az örmény királlyal.79 Az általa feltételezett tárgyalásokat azonban megakaszthatta Flandriái Henrik 1216-ban bekövetkezett halála. Courtenay Péter fogságba esése után felesége, Flandriái Jolánta két évig régensként uralkodott Konstantinápolyban; ennek ellenére — miként Niképhorosz Grégorász beszámol róla — Theodórosz csak 1219-ben vette végre nőül Péter és Jolánta egyik lányát, Máriát.80 Még kevesebbet tudunk Jolánta testvéréről, aki a francia krónikák szerint Borii felesége lett. Georgiosz Akropolitész csak a bolgár cár kun származású feleségét ismeri.81 Mouskés és d’Avesnes krónikái, amelyek egyaránt Flandriában keletkeztek, alighanem valóban Henrik császár nem maradéktalanul sikeres dinasztikus házassági terveit tükrözik. Baudouin d’Avesnes értesüléseinek megbízhatósága franciaországi nézőpontja miatt keleti kérdéseket illetően első pillantásra kétséges lehet, mellette szólhat azonban az, hogy a főúri történetíró édesanyja a Courtenay-lányok unokatestvére volt. Jolánta két testvérével együtt kelhetett útra Auxerre-ből, hogy a Latin Császárságban nagybátyjuk külpolitikájának eszközei legyenek. Kérdéses, hogy melyik leányt melyik keleti uralkodónak szánták eredetileg, s mikor indultak el. Ha feltételezzük, hogy útra kelésük idején már ki volt jelölve jövendőbelijük, néhány hónappal 1213 szeptembere után, Gertrúd magyar királyné halálát követően hagyhatták el hazájukat. Lehetséges azonban az is, hogy indulásukkor még nem szemelték ki a grófkisasszonyok vőlegényeit, s így akár már 1213 előtt is Konstantinápolyban tartóz-76 Michael Angold: The Latin Empire of Constantinople, 1204-1261: Marriage Strategies. In: Identities and Allegiances in the Eastern Mediterranean after 1204. Szerk. Judith Herrin - Guillaume Saint-Guillain. Ashgate, Farnham 2011. 50-52. 77 George Akropolites: The History. (Oxford Studies in Byzantium) Szerk. és ford. Ruth Macrides. OUB Oxford 2007. 148. és 150-151. 5. sz. j. 78 Uo. 150-151, 5. sz. j. 79 Angold, MThe Latin Empire of Constantinople i. m. 52. 80 Patrologiae cursus completus. Series Graeca posterior. Szerk. Jacques-Paul Migne. Tom. CXLVTII. Paris 1865. 142. 81 Macrides, R.: George Akropolites i. m. 140. és 144. 22. sz. j.