Századok – 2015

2015 / 2. szám - Bácsatyai Dániel: Az egresi ciszterci monostor korai történetének kérdései

AZ EGRESI CISZTERCI MONOSTOR KORAI TÖRTÉNETÉNEK KÉRDÉSEI 275

Vruz nevű várjobbágy akkor szerzett, amikor Jolántát Konstantinápolyból Magyarországra kísérték.70 Valószínűleg mindkét oklevél azelőtt keletkezett, hogy András elindult a Szentföldre, tehát 1217 első felében. Pelagius és István bíborosok 1216. április 1-jén, Rómában kelt oklevele pedig, amely a királyné koronázásának ügyében tesz igazságot a veszprémi püspök és az esztergomi érsek között, arról tanúskodik, hogy Jolánta magyarországi koronázására már hónapokkal 1216 áprilisa előtt sor került.71 Akkor tehát, amikor Jolánta családja még nem is készülhetett Konstantinápolyba, hiszen Henrik császár életben volt. A magyarországi források egyértelműen úgy tudják, hogy Jolánta előbb Franciaországban élt, majd Konstantinápolyból érkezett Magyarországra.72 Hogyan kerülhetett évekkel családja utazása előtt nagybátyja keleti udvarába?

E kérdésre azonos választ ad — egymástól bizonyosan nem függetlenül — két népnyelven alkotó 13. századi francia krónikaíró, Philippe Mouskés73 és Baudoin d’Avesnes.74 Szerintük Flandriái Henrik császár még halála előtt dinasztikus házasságokkal biztosította a Latin Császárság békéjét és biztonságát: elvette Borii bolgár cár (1207-1218) unokahúgát feleségül, unokahúgait, Courtenay Péter leányait András magyar és Laszkarisz I. Theodórosz nikaiai uralkodóval, valamint Borii bolgár cárral (1207-1218) házasította össze, ő maga pedig Borii unokahúgát vette feleségül. A házasságok mögött Hóman Bálint joggal látta a latin császár által kovácsolt szövetségi rendszert, amely előtt Flandriái Henrik Theodórosz feletti kis-ázsiai győzelme (1211) és Borillal történő kibékülése (1213) nyitotta meg az utat.75 Az egymás létét immár elismerő két császárság közötti megállapodásra 1212-ben vagy 1214-ben került sor. A

70 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Szerk. Szentpétery Imre. Bp. 1923. (A továbbiakban RA) 105-106. Nr. 322; 111. Nr. 336.

71 Monumenta Romana Episcopatus Vespremiensis. A Veszprémi Püspökség Római Oklevéltára. 1103-1296. Szerk. Fraknói Vilmos. Bp. 1896. 35. Nr. 38.

72 Cum itaque nostra coniux karissima, Regina Yoles, quamdam puellam nomine Ahalyz, ex ingenui sanguinis parentibus oriundam, de remotis Francié partibus secum in suis seruiciis in Hungáriám adduxisset...cuius innumerabilia tam mari, quam in terra uxori nostre, antequam ad nos de Grecia adduceretur, cum indesinenti fidelitate servitia... - Fejér CD III/l. 286.

73 Comte Pierron... / S’orent serours prus et gentius. / Li buens rois de Hongrie, Andrius, / Ot Tainsée que múlt ama / que Henris đ’Ango li douna; / Et la seconde ot Jehanins / Sires de Blas et de Comins; / La tierce fii sacans et aspre; / Cele si fii donnáé ä Lasere, / Un haut prince de la Turkie, / Qui grant tiere ot en sa baillie. - Chronique de la prise de Constantinople par les Francs. Szerk. Jean A. Bouchon. Paris 1828. 347-348.

74 Bien avés ol dessus courment b emperéres Henris ala on roiaume de Salenique et la guerre que ii ot contre les Lombars qui voloient la terre retenir contre lui. Quant il les ot vaincus, il fist pais ä Johennis, le roi de Blaquie, et ä Tőidre TAscre. Il prist la fiile Johennis ä femme, et b donna une soie niéche en mariage, et une en donna ä Tőidre TAscre, et la tierce au roi Andrieu de Hongrie. Ces III damoiselles estoient filles les conte Pierron d’Aussoire et la contesse Yolent, suer Tempereour. Par ces mariaiges aquist-il grant pais et grant aide. - Chronique de Baudoin d’Avesnes. Szerk. Joseph Kervyn de Lettenhove. In: Histoires et chroniques de Flandres, d’aprés les textes des divers manuscrits I—II. Hayez, Bruxebes 1879-1880. II. 1880. 674. — A francia történetírók tudósítását figyelembe véve értékeli az eseményeket Bárány Attila, aki felhívja a figyelmet a szakirodalom egy korábbi tévedésére is, amely szerint András azért vette feleségül Jolántát, hogy maga is sikeresen pályázhasson a császári trónra. A házasságra azonban már Henrik császár halála előtt sor került 1. Bárány Attila: II. András és a Latin Császárság. Hadtörténeti Közlemények 126. (2013: 2. sz.) 466-467.

75 Hóman Bálint - Szekfü Gyula-. Magyar történet I. Bp. 1941. 437-438.