Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 21 nütt elfogadottá az az elv, hogy Magyarország szuverenitásának látszata minden áron fenntartandó.96 Egyetlen olyan rendelet ismert, amely első látásra egy „mesterterv” első állomásának tűnhetne, nevezetesen a 6163/1944 BM. rendelet, amelyet 1944. április 4-én szövegeztek meg és 7-én adtak ki. Ez azon ritka esetekhez tartozott, amikor a rendelet első fogalmazványát a németek (Eichmann) készítették és adták át a magyar illetékeseknek (ebben az esetben Endre Lászlónak), akik azt átdolgozták. A rendelet azzal kezdődött, hogy „A m. kir. kormány az ország területét rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól”, majd arról rendelkezett, hogy a gettósítást északkeletről délnyugat felé haladva csendőrkerületenként kell végrehajtani és az utolsóként gettósítandó terület a főváros. A rendelet leszögezte, hogy a német biztonsági rendőrség csak tanácsadói jogosítványokkal rendelkezik és fontos részleteket tartalmazott arról, hogy mi történjen a gettósítandó zsidók vagyonával. Az erre vonatkozó részletek, mint például a személyi motozás kötelező elrendelése csak a magyar fél ötlete lehetett, hiszen a német oldal csak jól járt volna azzal, ha Auschwitzba aranyat és gyémántot rejtegető zsidók érkeznek. A rendelet nem tisztázta azonban, hogy a szövegezés értelmében ki tekintendő zsidónak és a költségeket miből kell fedezni. Ráadásul egy igen fontos kérdést a későbbiekben a rendeletben foglaltaktól gyökeresen eltérően rendeztek. A rendelet szerint a zsidó értéktárgyakat a területileg illetékes Magyar Nemzeti Bank (MNB) fióknak kellett volna beszolgáltatni. Április folyamán Baky László ugyanebben az értelemben adott ki egy „Tájékoztató”-t, amit már szélesebb kör is megismert. Az MNB azonban minden további nélkül el tudta érni azt, hogy a szervezett kirablásban ne kelljen részt vennie. Knirsch Gusztáv MNB főfelügyelő egyrészt az összes MNB-fióknak táviratban megtiltotta a zsidó vagyon átvételét, másrészt viszont az MNB ugyanekkor felmentést kért és kapott az alól, hogy a nála tárolt zsidó eredetű letéteket át kelljen adnia más intézménynek.97 Bár nincsen közvetlen forrás arra, hogy az MNB miért döntött így, az intézmény korábbi hozzáállásából viszonylag egyértelmű, hogy ennek a magatartásnak politikai okai voltak - a liberális konzervatív pénzügyi vezetés ugyanis banki etikájával összeegyeztethetetlennek tartotta a zsidóvagyon elrablásában történő részvételt. Tanulságos, hogy egy ilyen fontos kérdésben az MNB számára mekkora volt a mozgástér. Ellenkező értelemben ugyanez a mozgástér érhető tetten Kultsár Istvánnak, az 1944. március végén újra kinevezett Értelmiségi Munkanélküliség Kormánybiztosának azon felhívásában, mely elrendelte a zsidó alkalmazottak 25%-ának azonnali, 25%-ának április 30-ig, végül a maradék 50%-ának szeptember 30-ig történő elbocsátását. A rendelet március végén jelent meg (a kiadás pontos napja nem ismert), és április 5-én adták tovább az érintett vállalatoknak. A rendelet korai megjelentetéséből és a szeptemberi határidőből megállapítható, hogy kiadója nem volt még tisztában a deportálások menetrendjével. Egyébként valószínű, hogy Kultsár ezt a rendeletet nem teljesen önállóan, ha-96 I. P. Matic: Veesenmayer i. m., 229. 97 MNL OL Z -10, 2.0. E 1227/1944 és http://www.digitarchiv.hu/faces/frameContentGenerator.jsp?ADT_ID= 149795&MT=1
