Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
20 UNGVÁRY KRISZTIÁN adat nincsen, hogy a megbeszélés folyamán miről is tárgyaltak pontosan, ezért nem érthető teljesen, hogy Braham mire alapozta azt az állítását, hogy ennek során beszélték volna meg „a deportálási és megsemmisítési program tervét”88. Ezzel szemben viszont azt tudjuk, hogy nem csak Eichmann zsidótlanító különítménye, hanem a teljes Magyarországra szánt Gestapo és SD állomány gyülekeztető helye Mauthausen volt.89 Mindenkit itt készítettek fel a speciális magyar viszonyokra, ami annál inkább szükséges volt, mivel Magyarországot látszólag független országként kellett kezelni. Kaltenbrunner a megjelenteknek előadást is tartott, amin kifejtette, hogy „még nem dőlt el a forma. Hogy nyílt katonai megszállás lesz-e, vagy barátságosabb alapon... ”90 Ezekből a megjegyzésekből is látszik, hogy Mauthausenben csupán egy elvi felkészítés történt és az érintettek egyike sem tudta előre, milyen körülmények között és pontosan mit is kell majd csinálnia. Az sem bizonyíték, hogy a későbbiekben Kaltenbrunner a megszállás első három napját Magyarországon töltötte91 - erre számos oka volt, tekintettel arra, hogy Magyarország átállítása a zsidókérdés megoldásán túl is a III. Birodalom létkérdéseihez tartozott (elég, ha belegondolunk abba, hogy a szovjet csapatok ekkor már közvetlen a magyar határ előtt álltak). Semmi bizonyíték nincsen arra, hogy Kaltenbrunner már ekkor ismertetett volna egy pontos [!] menetrendet arról, hogy mikor és hogyan kell bevezetni a sárga csillagot, a gettósítást és a deportálást - ez csak Karsai László hipotézise.92 Az természetesen több mint valószínű, hogy Kaltenbrunner általánosságban tárgyalt a zsidókérdés megoldásának módozatairól Sztójayval, de „menetrendet” nem szabhatott, annál is kevésbé, mert ennek végrehajtatásához nem rendelkezett kellő erőkkel. Minden azon múlott, hogy a magyar fél hogyan és mire lesz hajlandó. Ezt igazolja egyébként az is, hogy nem csak Kaltenbrunner, hanem inkognitóban maga Himmler is Magyarországon tartózkodott 1944. március 20-24 között összesen másfél napig.93 Ez is inkább arra utal, hogy ekkor még a náci vezetők sem láttak tisztán azokban a kérdésekben, hogy mennyire kell figyelembe venniük a magyar szuverenitást.94 Ha a szuverenitást nyíltan sutba merték volna dobni, akkor az inkognitóra sem lett volna szükségük, megjelenhettek volna úgy, mint ahogyan azt tették máskor a megszállt keleti területeken, ahol nem volt kérdés, hogy Himmler illetve a RSHA mire is jogosult valójában. A magyar szuverenitás kérdéséről az OKW, Ribbentrop és Veesenmayer illetve von Weichs vezértábornagy gyökeresen eltérő nézeteket vallottak, de végül utóbbiak kooperációt előnyben részesítő koncepciója győzött. A kérdés március 28-án dőlhetett el véglegesen, amikor Berchtesgaden mellett a Vezéri Főhadiszálláson Hitler Veesenmayert, von Weichset, Himmlert és még néhány személyt a magyar helyzet megvitatására hívott össze.95 Ezt követően vált minde-88 R. Braham: A népirtás i. m., I. kötet, 404. 89 Lásd Gosztonyi Péter interjúját Alfred Trenkerrel. uő: Légiveszély i. m., 99. 90 Alfred Trenker kifejezése. Bokor P: Végjáték i. m., 86. 91 Ez Karsai László állítása: Lásd uő: A végső döntésképtelenség i. m., 190. 92 Uo. 93 Bokor Péter interjúja Alfred Trenkerrel a budapesti SD parancsnokával. Bokor P: Végjáték, 88. 94 Ugyanezt a gondolatmenetet követi Bokor R: Végjáték, i. m. 88. 95 Maximilian von Weichs vezértábornagy naplója, közli Gosztonyi P: Légiveszély i. m., 116.
