Századok – 2015
2015 / 1. szám - KRÓNIKA - Ligeti Dávid: Beszámoló a Megszállástól - megszállásig. Magyarország a nagyhatalmak szorításában 1944-1949. című konferenciáról
258 KRÓNIKA országban, a magyar fegyveres erők zömében átszervezés és átfegyverzés alatt voltak. A Margarethe-terv során felvonult német erők fegyverzete, haditechnikai fölénye nem hagyhatott kétséget az ellenállás esélyeiről. Az előadó felhívta arra is a figyelmet, hogy a németek nem a teljes országot szállták meg: az első ütemben a Tisza vonaláig vonultak be. A beérkező egységek tűzerő- és technikád fölénye — szervezett magyar ellenállás esetén is — német győzelmet eredményezett volna. Szakály Sándor főigazgató (VERITAS Történetkutató Intézet) A katonai felső vezetés és a honvédség 1944-45 című előadásában kifejtette, hogy a Magyar Királyi Honvédség 1919 és 1945 közötti történelme elválaszthatatlanul összefüggött Horthy Miklós személyével: a hadseregben érdemi változások nem történhettek a Kormányzó döntése nélkül. Mindeközben a Kormányzó élvezte a korszak katonai vezetőinek lojalitását, akik szinte minden esetben elfogadták a politikai döntéseket. A katonai felső vezetésre vonatkozó döntések meghozatalában a Katonai Koronatanács segítette, amelynek ülésein a tábornoki kar személyügyeiről döntöttek egészen 1944. október 16-ig. Szakály összefoglalta az 1944. március 19. utáni személyi változásokat: a németek a Kormányzó legbizalmasabb generálisainak, törzstisztjeinek eltávolítását szorgalmazták. Ennek hatása különösen megmutatkozott a sikertelen októberi kiugrási kísérlet során, mivel Horthy nem tudott maradéktalanul megbízni tábornokaiban. A német nyomás hatására 1944 áprilisában Horthy leváltotta az 1. hadsereg parancsnokát, a Honvéd Vezérkar főnökét, majd helyettesét is. Azzal számolt, hogy a felmentett tábornokokra a későbbiekben még számíthat, amennyiben a körülmények kedvezően változnak. Ezen folyamatok az 1944. október 15-ei kiugrási kísérlet során végzetesnek bizonyultak, mert az ő tekintélye sem tudta az előkészítetlenséget, a bizalom hiányát és a határozatlanságot kompenzálni. Mindennek következtében a Kormányzó október 16-ai kiáltványát, amely a szovjetek elleni harc folytatását deklarálta, a Magyar Királyi Honvédség felső vezetésének többsége megnyugvással fogadta. Ujváry Gábor kutatócsoport-vezető (VERITAS Történetkutató Intézet) Változások a magyar politikai elitben Magyarország német megszállását követően 1944-1945 című előadásában bemutatta, hogy ebben az időszakban összesen négy teljes, ill. részleges elitcsere valósult meg. A német megszállást követően Sztójay Döme kormánya volt az első magyar kabinet, amelynek nem volt arisztokrata tagja. Ujváry felhívta a figyelmet arra, hogy a Lakatos-kormányban sem volt még szélsőjobboldali politikus, és alapos elemzés keretében bemutatta, hogy a kormányváltásokkal párhuzamosan milyen változások jelentkeztek a közigazgatás alacsonyabb szintjein. Az elitváltás különösen felgyorsult a Szálasi-kormány idején, amelynek első ízben volt munkásból lett minisztere. Az előadó vizsgálta a magyar elit felelősségét és hangsúlyozta, hogy 1944 márciusában sem volt kötelező elfogadni egy miniszteri felkérést — amint Hóman Bálint sem vállalta el a Sztójay-kormány kultuszminiszteri posztját. A gyakori kormányváltásokkal párhuzamosan a németek mintegy 13 ezer értelmiségit internáltak, pártokat, társadalmi, kulturális egyesületeket számoltak fel, amellyel tovább erősítették az elitcsere folyamatát.
