Századok – 2015

2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Erdős Kristóf: Amikor ,,fellazult tételben fogalmazódott meg a világ''. Magyarország a hatvanas években

oldali emigráció bomlasztásában. Miközben azonban tekintélyes mennyiségű iratanyag áttekintésére és elemzésére került sor, a téma szempontjából fontosnak tűnő állambiztonsági vonatkozások kimaradtak a vizsgálatból. Érdekes lett volna a rendszer „eladhatóságának” további vizsgálata a legújabb szakirodalom és a Belügyminisztérium III/I. Hírszerző Csoportfőnökségének iratanyaga tükrében. Ahogy Baráth Magdolna tanulmányában olvashatjuk, a BM 1962-es átszervezése után a III/I. feladata lett többek között a lojális magyar emigráció támogatása és az ellenséges emigráns szervezetek bomlasztása is .{Baráth Magdolna-. Támogatni vagy bomlasztani? Adalékok a magyar hivatalos szervek emigrációs politikájának változásához. Betekintő 7. (2011: 3. sz.) 3.)

Kiss András az 1961. évi berlini válság magyar vonatkozásait mutatja be (44-63.). A tanulmány új szempontból, a korabeli magyar vezetés felől nézve vizsgálja az események összefüggéseit. Forrásbázisát tekintve a Külügyminisztérium és az MSZMP iratanyagát dolgozta fel. Ezek közül kiemelendő Walter Ulbricht az NDK Államtanácsa elnökének és Kádár János levelezése, illetve Magyarországnak a Varsói Szerződésben való szerepvállalásával kapcsolatos dokumentumai. Az utóbbiakból kiderül, hogy a vállalt hadseregfejlesztési kötelezettségeknek csak szovjet segítséggel tudott megfelelni a magyar vezetés. Kiss rámutat Kádárnak a döntés mögött meghúzódó dilemmáira is. A berlini fal megépítését követő időszakból ismertet egy magyar külügyi elemzést, amellyel szemben megfelelő forráskritikával él. Kiss megállapítja, hogy a döntés mögött elsődlegesen nem a béke megvédésének szándéka húzódott meg, hanem a gazdasági tényezők és a szocialista blokk erődemonstrációja. A három alfejezetből álló tanulmány szerkesztéséhez egy apró megjegyzést fűznénk. A Bevezetés és a Következtetések közti, közel 15 oldalas Az 1961. évi válság nemzetközi politikai körülményei című alfejezetet a jobb strukturáltság érdekében további részekre lett volna érdemes osztani. Garadnai Zoltán folytatja a külpolitikai kitekintést, Franciaország kelet-európai, politikáját elemzi (64-83.). Kiemelendő a tanulmány gazdag forrásbázisa: a felhasznált dokumentumok legnagyobb része különböző franciaországi archívumok őrizetében található. Megállapítása szerint a vizsgált 1962 és 1964 közötti időszak nemzetközi eseményei Franciaország és a kelet-európai államok közötti kapcsolatok újrarendezését eredményezték. 1963- ban megtörtént a francia-magyar kapcsolatok nagyköveti szintre emelése. Garadnai szerint a diplomáciai viszonyok megváltozása a vezető NATO országgal lényegében azt jelentette, hogy a Kádár-rendszer nemzetközi elszigetelődése külpolitikai téren befejeződött.

Soós Viktor Attila egyháztörténeti szempontból vizsgálja a kádári konszolidáció időszakát (84-109.). Áttekinti az MSZMP KB Politikai Bizottsága „klerikális reakcióval” kapcsolatos határozatait, tisztázza az Állami Egyházügyi Hivatal és a BM együttműködésének struktúráját az egyházakkal szemben. Összefoglalja a velük szemben folytatott állambiztonsági munkát az 1961- es tömeges letartóztatásokig. Kiemelendő az utolsó alfejezet, amelyben Soós a BM vezető szerveinek az 1961-es letartóztatásokról szóló értékeléseit bemutatva hoz új adalékokat. Az 1958-1959 és az 1960-1961-es időszakok „szervezkedéseit" egybevető grafikonja szemléletes összefoglalás (105.). A tanulmány elsősorban a római katolikus ügyekre fókuszál, a bevezetőben célul kitűzött református perek áttekintése közül csak Székely Dezső és társainak ügye kerül elő egy rövid bekezdés erejéig (100.). Székely ügyén kívül, a tárgyalt évben más református perről nem tud a jelenlegi kutatás. 1961-ben a kádári hatalom legjelentősebb, a katolikus egyházzal szembeni fellépése történt meg, ezért érthető Soós vizsgálatának katolikus fókusza.

Reisz T. Csaba a közelmúlt magyar levéltártörténetének egyik fontos fejezetét tárja az olvasók elé (110-130.). Az 1960-ban indult és egy évtizedig tartó ún. mormon „akció” keretében anyakönyvekről készített mikrofilmek ma is az MNL OL legkutatottabb gyűjteményét jelentik. Reisz kiemeli, hogy ennek története, jelentősége ellenére teljes részletességében mind a mai napig feltáratlan. Ezt a hiátust igyekezvén eltüntetni a mikrofilmezés históriájának vázát tárja az olvasó elé, melynek fő erőssége egy részletes kronológia közlése: az ötlet 1956-ban történt megszületésétől egészen a mikrofilmezés 1970-es befejezéséig (114-116.) Lakos János szintén levéltártörténettel folytatja a tanulmányok sorát (131-142.). A levéltáros szakma központi folyóiratát a Levéltári Szemlét (LSZ) 1961-es indulásától, a levéltári rendszer átalakítását megelőző évig, 1967-ig veszi górcső alá. Alapos statisztikát közöl a szerzőkről, figyelembe véve foglalkozásukat és munkáltató intézményeiket, továbbá a vizsgált időszakban megjelent írások témájáról. A hét évfolyamot összegezve megállapítja, hogy nem túlzás hiánypótlónak nevezni a LSZ-t, hiszen a korszakban internet nem lévén, a nyomtatott szakmai periodika jelentette azt a hírforrást, amelyből a levéltáros a napi munkához is hasznos ismeretekhez juthatott és magyarul tájékozódhatott a külföldi szakmai újdonságokról.

TÖRTÉNETI IRODALOM 253