Századok – 2015
2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Erdős Kristóf: Amikor ,,fellazult tételben fogalmazódott meg a világ''. Magyarország a hatvanas években
254 TÖRTÉNETI IRODALOM Katona Klára a Határőrség 1957 és 1963 közötti időszakáról írt. (143-166.). A téma különösen érdekes, hiszen az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő menekültáradat utáni határőrizetet vizsgálja. Világosan rámutat a kezdeti nehézségekre: egészen 1957 tavaszáig a Határőrség felügyeleti hovatartozása is kérdéses volt. Miközben a Határőrség pontos szervezeti leírását adja, bemutatja a nyugati, a déli határ és a „baráti” országok mentén működő határőrizet helyzetét. Végül pedig a határforgalom és a fegyverhasználat változásait elemzi. Összegzésként megállapítja: a határőrizeti rendszer struktúráját nem érintették a vizsgált időszak változásai, azonban jelzik, hogy a hatalom már nem tekintette a társadalom minden tagját potenciális ellenségnek. Németh László Sándor kapcsolódik a határőrizet kérdéséhez (167-179.). Tanulmányának már a címe is figyelemfelkeltő: A határ átlépésének oka: szerelem. Németh nem a 25 éve történt határátlépésekről ír, hanem egy olyan témát hoz elő, amellyel eddig kevés munka foglalkozott. Forrásbázisát tekintve kivétel, hiszen a Budapest Főváros Levéltára (BFL) őrizetében lévő, tiltott határátlépési kísérletek bírósági pereit tekinti át. Ezek közül kettő szerelemről, a harmadik pedig egy három éves kisfiú sikertelen Nyugatra juttatásáról szól. A szereplők az egykori NDK és NSZK állampolgárai. A BFL forrásain túl a jelenkor kutatásának kiváló eszközét az oral history-t is alkalmazta, amikor interjút készített az egyik védőügyvéddel. Németh a kutatás további feladatának tartja az ilyen típusú perek jogtörténeti és társadalomtörténeti elemzését. Mikó Zsuzsanna munkája is jogtörténeti elemzés (180-195.). Részletesen vizsgálta az 1963. évi 4. számú amnesztia rendeletet és az annak végrehajtásáról szóló tájékoztatókat. A végrehajtást számszerűen is összesítették 1965-ben. Kiemelendő, hogy ezeket a fontos adatokat Mikó táblázatokba foglalva közli (183-184.): 1. Szabadságvesztés büntetést töltő személyek körében végzett felülvizsgálat adatai, 2. A felülvizsgált elítéltek közül kegyelemben részesültek, 3. A közkegyelemben részesültek közül azonnal szabadult, 4. Javító-nevelő munkára ítéltek közül közkegyelemben részesültek, 5. Pénzbüntetésre ítéltek közül kegyelemben részesült. A kérdéskör átfogó vizsgálatára csak 1989-től nyílt lehetőség. Mikó elemzését a kárpótlási és semmisségi törvények meghozataláig folytatja, egészen 1992-ig. Keresztes Csaba kultúr- és oktatáspolitikai vizsgálatot végzett a Művelődésügyi Minisztérium Kollégiumának jegyzőkönyvei alapján (196-222.). Megállapítása szerint ez a kiemelkedően fontos, a történeti kutatás által még jórészt kihasználatlan forrástípus mélyreható bepillantást enged a döntési mechanizmusok folyamatába. Keresztes a Kollégium 1961. évi ülésein lefolytatott, az oktatási viszonyok átalakítását célzó vitákat és hozzászólásokat tartalmazó jegyzőkönyveket vizsgálta. Ismerteti és elemzi az oktatást megreformáló 1961. évi III. törvény következtében létrejött változásokat és azok hatásait. Fontos része a tanulmánynak a szövegben előforduló személyek életrajzainak közlése. Ezáltal megismerhetőek a korszak fontosabb művelődésügyi minisztériumi főosztályvezetői, miniszterhelyettesei és miniszterei. Kocsis Piroska a munka világának változásait tekinti át a kádári konszolidáció idején (223-261.). Számos más részterület mellett vizsgálta a kádári propaganda egyik legfontosabb tényezőjét, a teljes foglalkoztatottság kérdését. Új adalékokkal igazolja, hogy létezett az 1960-as években Magyarországon munkanélküliség. Elemzi a társadalom egyes csoportjai (cigányság, nők, fiatalok, csökkent munkaképességűek) közötti eltérő foglalkoztatási lehetőségek főbb problémáit. Továbbá foglalkozik a munkával összefüggő társadalmi intézkedések és juttatások helyzetével, a munka- és munkásvédelem, illetve a baleset-elhárítás területén történt változásokkal. Tóth Eszter Zsófia a magánélet és a pártfegyelem relációját vizsgálja az 1960-as évek fordulóján (262-285.). Három ügyet elemez, amelyekben az állampolgárok a helyi pártvezetőkhöz fordultak, őket tekintették az állam hivatalos képviselőinek és tőlük vártak segítséget helyzetük megoldásában. „Félrelépések”, illetve egy családját molesztáló vasutas történetét ismerhetjük meg. Ezekből az ügyekből nem lett pártfegyelmi. Tóth megállapítása szerint e források segítségével közvetlen közelről tanulmányozható a szocialista időszak mindennapjainak átpolitizáltsága, hiszen a levélíró a párt képviselőjét tartotta döntőbírónak magánügyében. Továbbá alkalmasak annak mikroszinten történő elemzésére, hogy a szocialista időszak hétköznapjaiban milyen kép alakult ki a hatalomról az egyes emberek fejében és az emberek hogyan próbálták hasznosítani a pártszerveknél elsősorban csak vélt befolyásukat. Katona Csaba egy rövid esettanulmánnyal mutatja be az 1960-as évek vidéki Magyarországának egy szeletét (286-298.). Egy alig ismert fotós, Talabér Gyula (1924—1962) és Lipták Gábor író (1913-1985), egykor mindketten balatonfüredi lakosok, életpályájának rövid találkozásáról ír. Az 1950-es évek második felétől az 1960-as évek elejéig mindketten Balatonfüreden éltek és al-
