Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
MESTERTERV? A DEPORTÁLÁSOK DÖNTÉSI MECHANIZMUSA 19 továbbra is letartóztatásban maradnak. Ehhez képest a magyar szervek mindhármukat szabadon bocsátották. Horthy 1944 júliusában megtagadhatta azt is, hogy 20 ezer légvédelmi kisegítőt és lóápolókat adjon át a III. Birodalomnak, holott ezt Veesenmayer követelte tőle. Az esetek többségében a német megszállók tudták érvényesíteni akaratukat, de nem mindig és nem maradéktalanul. Ráadásul mindent tárgyalásos alapon, huzavonák után tudtak csak elérni. A háború utáni népbírósági perek fő vádlottjai meg sem próbálkoztak azzal, hogy Magyarország szuverenitásának teljes elvesztése mögé bújjanak, holott ezzel jelentős mértékben csökkenthették volna saját felelősségüket is. Jaross Andor nyíltan ellent is mondott a bíróságnak, amikor az a szuverenitás megszűnésével kívánt vele szemben érvelni és őt úgy kívánta beállítani, mintha csak német kívánságok szolgai végrehajtója lett volna. Jaross azonban más véleményen volt, a szuverenitás teljes elvesztését tagadta, mert a szuverenitás kérdése nem használható abszolút értelemben, mert ez „csak a nagyhatalmaknak van, de azoknak is tekintetbe kell venni egymás érdekeit.” Ezzel szemben arra hivatkozott, hogy ő éppen a magyar szuverenitás megmentése érdekében vállalta el a belügyminiszterséget.85 Sem ő, sem a bíróság nem vette észre, hogy állításával saját magára tett súlyosan terhelő vallomást, hiszen amennyiben Magyarország relatíve rendelkezett szuverenitással, akkor neki is belügyminiszterként komoly mozgástér állt rendelkezésére és nem nevezhető kényszerből intézkedő német bábnak... A deportálások kapcsán már a népbíróságon is felmerült a kérdés, hogy mi lett volna akkor, ha a magyar kormány nem lett volna hajlandó a zsidóellenes intézkedések foganatosítására. Veesenmayer azt válaszolta, hogy „akkor nem vitték volna keresztül. Hiszen amikor Horthy kijelentette, hogy nem csinálják tovább, akkor nem is történt már semmi. (...) [német részről] biztosan megpróbáltak volna nyomást gyakorolni, de nem álltak volna rendelkezésre azok a hatalmi eszközök, amelyek alapján azt [azaz a deportálást U.K.] keresztül is vigyék. (...) A megszállás csak rövid ideig tartott, és a hadosztályok kivonása már néhány nappal a bevonulás után megkezdődött. Ezen kívül ez nem katonai, hanem rendőri feladat lett volna, ilyen erők pedig kifejezetten csak kis mennyiségben álltak rendelkezésre.”86 Veesenmayer a keresztkérdések hatására csak azt ismerte el, hogy a „határszélekről” azaz Kárpátalja, Erdély és Délvidék területéről történő deportálások érdekében német részről kényszerítő eszközöket is alkalmaztak volna, de azt nyitva hagyta, hogy mik is lettek volna ezek. Ez az elszólás is mutatja, hogy a történtek koránt sem voltak szükségszernek - a magyar fél aktív részvétele is kellett hozzá. A deportálási „mesterterv” bizonyítására rendszeresen azt szokták felhozni, hogy Eichmann 1944 márciusának első felében Mauthausenben összehívta azokat, akiket később „zsidótlanító szakértő” név alatt ismert meg a nürnbergi bíróság. Dannecker, Wisliceny, Krumey, Seydl, Abromeit, Burger és Novak vettek részt ezen a megbeszélésen.87 Arról azonban semmilyen konkrét 85 Jaross Andor kihallgatása 1945. december 20. Az Endre-Baky-Jaross per i. m., 134. 86 Endre-Baky-Jaross per i. m., 194. 87 Erre hivatkozik Karsai L.\ A végső döntésképtelenség i. m., 188.
