Századok – 2015
2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ablonczy Balázs: Búvópatakok - A jobboldal és az állambiztonság, 1945-1989
246 TÖRTÉNETI IRODALOM azzal, hogyan értelmezte az — ellenzéki lét eredményezte — információhiányban szenvedő pártvezér a bel- és a külpolitikai eseményeket. Az 1944-es német megszállás utáni helyzet újból igazolta, hogy Szálasi pártját a németek nem tekintik partnernek. Ez logikus következménye volt az elmúlt évek eseményeinek, amelyeket Szálasi nem kívánt reálisan értékelni. A Sztójay-kormány összetételét így úgy kommentálta, hogy azt „ál-nemzetiszocialisták” alkotják (122). A mellőzöttség ellenére Szálasinak lehetősége nyílt április és június között Edmund Veesenmayerrel, a teljhatalmú birodalmi helytartóval, Horthy Miklóssal és Sztójay Döme miniszterelnökkel is tárgyalni, azonban nem került közelebb a hatalom megszerzéséhez. Azért sem, mert kiválasztottság-tudata miatt eleve nem akart másokkal együttműködni. Május 3-án, amikor a kormányzóval tárgyalt, nem tudta az államfőt meggyőzni a saját igazáról. Szálasi a beszélgetés előtt meg volt győződve arról, hogy ez sikerülni fog neki, így megnyílik az út a kormányra kerüléshez. Erre még nem került sor, bár Szálasi több alkalommal is úgy értékelte az éppen aktuális helyzetet (Paksa részletesen elemzi a belpolitikai eseményeket, kitér a hadi helyzetre, a nemzetközi politika meghatározó történéseire), hogy nem kell már sokat várnia. Szeptember végétől — miután a megszállók a Horthy-féle vezetéssel érdemben már nem tudtak együttműködni — ez csak idő kérdése volt: miután senki másra nem tudtak támaszkodni a németek, így Szálasi Ferenc lett az ország vezetője. Pozíciójára úgy tekintett, mintha egy teljesen szuverén állam élén állna, ami számos más tényező mellett a realitásérzék teljes hiányára mutat rá. 1944. október 15-e előtt ez még csak a pártja helyzetére hatott ki, azt követően viszont már a magyar társadalomra, Magyarországra is. Szálasi Ferenc tehát, amit a szerző meggyőzően be is mutat könyvében, úgy szerezte meg az országos politikai hatalmat, hogy érdemi politikai eredményekkel egyáltalán nem rendelkezett. Bár pontos adatokat nem ismerünk, de akkor volt Szálasi (és a pártja) a legnépszerűbb, amikor börtönben ült. Az 1944. október 15-e és 1945. május 1-e közötti időszakot bemutató Hadihungarizmus című fejezet részletesen áttekintette az ország egyre kisebb területét irányító hungarista állam működését és intézkedéseit. Ennek során is számos esetben kitűnik, hogy Szálasi, aki már nem a pártja, hanem a magyar állam élén állt, mennyire nem volt kapcsolatban a valósággal. Ezzel kapcsolatban elsősorban a végső győzelembe vetett hite említhető. A második világháború után a vereséget csak átmenetinek tekintette, továbbra is hitt abban, hogy eszméi győzni fognak, azaz a háborús pusztítás és az ezzel járó szenvedés sem zökkentette ki meggyőződéséből. Történelmi szerepével és felelősségével sem tudott szembe nézni. Interjúkból, naplóbejegyzésekből és a per alatt elmondottakból is megtudható, több más kérdés mellett, amelyekre a szerző teljességre törekedve kitér, hogy Szálasi élete végén is kiválasztottnak tekintette magát. Turbucz Dávid BÚVÓPATAKOK - A JOBBOLDAL ÉS AZ ÁLLAMBIZTONSÁG, 1945-1989 Szerk.: Ungváry Krisztián 1956-os Intézet Alapítvány - Jaffa Kiadó, Budapest, 2013, 398 o. A recenzens két könyve is a Jaffa Kiadónál jelent meg, emellett sorozatszerkesztőként is részt vesz a kiadó történeti témájú köteteinek kiadásában. Jelen mű szerkesztésében, kiadásában azonban semmilyen módon nem játszott szerepet. A hagyományos könyvkiadói alapállás szerint a tanulmánykötetek — tisztelet a kivételnek — nem kecsegtetnek óriási piaci sikerrel, kiadásuk csak biztos finanszírozás, rendkívüli húzónevek esetén éri meg anyagilag. Ungváry Krisztián szerkesztőként és szerzőként is megfelel az utóbbi feltételnek. 1997-ben megjelent első kötete, a Budapest ostroma óta stabilan jelen van a nyilvánosságban, széles közönség ismeri és vásárolja munkáit (példa erre első könyvének sokszori újrakiadása) és az évek során az állami szintre emelt két háború közötti antiszemitizmus, kirekesztő politikák, illetve az 1945 utáni állambiztonság témájának egyik legfontosabb szerzőjévé vált. Nyilatkozatai, cikkei révén folyamatosan jelen van a nyilvánosságban. Állításait szabatos mondatokban, jól konstruált cikkekben tudja megvédeni, ezért gyakori szereplője különböző, akadémiai és nem-akadémiai rendezvényeknek. Mégis, az általa szerkesztett, Búvópatakok című kötet megcáfolni látszik a sztereotípiákat: a Kádár-korszakkal foglalkozó könyvek között stabilan
