Századok – 2015

2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Turbucz Dávid: Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus

is. Erről a kötet végén tájékoztatja az olvasóit. A kötet célja azt bemutatni, hogy „Szálasi miként látta a világot, hogyan gondolkodott, és mit tett politikai elképzelései megvalósítása érdekében” (7). A hangsúly a politikai, közéleti tevékenységének bemutatására helyeződik, bár korlátozott mértékig Szálasi magánélete (családja, gyermekkora stb.) is helyet kap e könyv lapjain. Természetesen leegyszerűsítő egy mondatban jellemezni egy történelmi személyiséget, de e könyv megítélésem szerint — sok más fontos kérdés mellett — elsősorban arról győzi meg az olvasót, hogy Szálasi a valóságtól igen komoly mértékben elszakadva politizált. Emiatt a recenzióban erre valamivel nagyobb hangsúlyt helyezek.

Az 1920-as években Szálasi katonai karrierje jól alakult, amit azonban a politikai nézeteinek publikálása kezdett beárnyékolni. Akkor még Szálasi korántsem az az ember, aki az 1930-as évek második felében megjelent a politika színpadán. Gömbös Gyula, még honvédelmi miniszterként rendre is utasította őt, nyomatékosan közölte vele, hogy a katonák nem politizálhatnak. Szálasi korai politikai elképzeléseinek lényegét az örök béke, a gazdaság meghatározó szerepe, az erős állam és a közvetlen demokrácia jelentette. A közvetlen demokráciát a népszavazás gyakori alkalmazásával képzelte el: koncepciója szerint a választók hagyták volna jóvá a miniszterelnök terveit. A Horthy-kori választási rendszer átalakítását is szükségesnek értékelte, hogy a visszaélésekre ne legyen lehetőség. Szálasi nézetei tehát még eltértek a későbbiektől, egyfajta demokratizálást tartott akkoriban szükségesnek. A fennálló rendszerrel szembeni elégedetlensége beépült politikai „programjába”. Erre mutat rá, hogy népszavazást akart tartani a Horthy-kori politikusok felelősségre vonásáról. Az 1930-as évek közepén úgy döntött, hogy 38 évesen nyugállományba vonul, és a politikának szenteli az életét (1935. március 1-jén került erre sor).

Három nappal később, 1935. március 4-én meg is alapította első pártját, a Nemzeti Akarat Pártját. A Cél és követelések című programjából világosan kiderül, hogy addigra szakított a közvetlen demokráciával kapcsolatos korábbi elképzeléseivel. Az állam felépítését már a vezérelv alapján képzelte el, de más területen is módosultak korábbi nézetei. Miért? A szerző kitér arra, hogy Csia Sándoron keresztül került Szálasi kapcsolatba fővárosi fajvédőkkel, köztük a kormányzó testőrségének egyik tagjával (Taby Árpád). A szerző szerint „Szálasi végül a körötte lévő baráti kör biztatására döntött úgy 1934 októberében, hogy kéri nyugállományba helyezését, és idejét a politikának szenteli” (29). E változás háttéréről sajnos többet nem lehet megtudni Paksa Rudolf könyvéből. Nyilván közrejátszott még a világválság, ennek hatásai és a jobbra tolódó belpolitikai élet is. A szerző ezt követően a NAP kezdeti — többször igen komikusán ható — lépéseit mutatja be (mandátumszerzési kísérlet, pártszervezési elképzelések). A nemzetiszocialista irányultságú pártok közötti állandó viszálykodás, azaz a politikai paletta e térfelének töredezettsége nehezítette a NAP megerősödését (is). 1936. április 2-án a pomázi választókerületben az időközi választáson Szálasi Ferenc csak a szavazatok 8%-át szerezte meg. Ennek hatására döntött úgy, hogy a hatalom megszerzésére kormányzói kinevezésen keresztül érdemes törekednie. Az életrajzíró érzékletesen, kronológiai sorrendben mutatja be Szálasi nézeteinek változását, ezek radikalizálódását. Politikai elképzeléseinek részletes elemzését olvashatjuk e könyv lapjain, így a Szálasi gondolkodásában a nácizmussal és a fasizmussal egyenrangú hungarizmus főbb jellemzőinek bemutatását. A szerző értékelése szerint 1937 tavaszán az addigi „mérsékelten antiszemita, fajvédő, polgári pártból” a NAP „átalakult erősen antiszemita, forradalmi, kispolgári és proletárpárttá” (44).

Pártja 1937-ben és 1938-ban fokozódó agitációja miatt Szálasinak a hatalom retorzióival is szembe kellett néznie (házkutatások, letartóztatások, pártfeloszlatás stb.), ennek eredményeként a korabeli börtönviszonyokat többször megtapasztalhatta. A magyar nemzetiszocialista pártok főként a Horthy-kori társadalmi és gazdasági viszonyok igazságtalanságai, árnyoldalai miatt váltak a választók egy része számára elfogadhatóvá. Ez is jelezte, hogy a szélsőjobboldal megerősödését nem lehetett kizárólag rendészeti kérdésként kezelni, ahogyan tette ezt az akkori hatalom. (Megerősödésükhöz közvetetten hozzájárult az a tény is, hogy 1938. március közepe után a náci Németország a magyar állam szomszédja volt.) A hungaristákkal szembeni erélyes fellépésből ráadásul maguk az üldözöttek profitáltak. Szálasi Ferenc három éves fegyházbüntetése (1938. augusztus 24-én hagyta jóvá a Kúria az ítéletet) ugyanis komoly mértékben hozzájárult népszerűsége további erősödéséhez. Ehhez persze szükség volt a hungarista propagandára.

A börtönben írt naplója, amelyet a szerző alaposan bemutat, szintén rávilágít Szálasi Ferenc gondolkodásmódjának fő jellemzőire és sajátosságaira. Megismerhetjük egyes álmait, olvasmányait, mindent, ami a börtönben foglalkoztatta. Paksa megállapítja, hogy Szálasi Ferenc „gondolkodásának alapja és leggyakrabban visszatérő eleme azonban nem a zsidóság iránti gyűlölete, hanem keresztény vallásossága volt” (68). Ez nem azt jelenti, hogy a zsidóságra vonatkozó meg-244 TÖRTÉNETI IRODALOM