Századok – 2015
2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Turbucz Dávid: Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus
TÖRTÉNETI IRODALOM 243 nyát, mindenesetre már nem településenkénti bontásban. Végezetül pedig tömören, érzékletesen rajzolja meg a telepítések társadalmi hatásait, egyszersmind keretbe foglalva ezzel a részletesen vizsgált négy év eseményeinek bemutatását, folyamatainak elemzését. A szerző a könnyebb átláthatóság, a folyamatok, a települések adottságai, ill. az itt történt események következményeinek összevetése érdekében jelentős számú táblázatot illesztett a szövegbe. Ez mindenképpen üdvözlendő, mivel ezzel jelentősen megkönnyíti az olvasó tájékozódását. A táblázatok erősítik a szöveget, nem tördelik szét az elbeszélést. Bőségesen használ a történések plasztikusabb bemutatására korabeli szereplőktől származó idézeteket is - néhol a recenzens ízléséhez képest talán túl hosszan is. Mindamellett leszögezhető, hogy az idézetek erősítik a szöveget, és szervesen illeszkednek az elbeszélés folyaméba. A recenzens a szerzőnek mindössze két megállapításával kapcsolatban fogalmaz meg fenntartást. Mindkettő a helyi közösségek magatartásának értékelésével kapcsolatos eltérő — egyébként a témával foglalkozó történészeket ma is megosztó — alapállásból fakad. Az első az 1941-es népszámlálás nemzetiségi bevallására, a második a Volksbund tagság megítélésére vonatkozik. Marchut Réka az említett népszámlálás kapcsán megjegyzi, hogy „Az 1941-es népszámlálás is alkalom volt az államhoz való hűség kinyilvánítására. A német anyanyelvűek és magyar nemzetiségűek egyértelműen Magyarország mellett tették le voksukat, azonban a magukat német nemzetiségűnek vallókat sem szabad egységesen megítélni. A nemzetiség megváltása 1941-ben mást jelentett, mint mostanság: akkor az állampolgársági jog mellett a lojalitás mércéje volt, most viszont „pusztán” szabadságjog.” (112. o.) A recenzens nem osztja a szerző azon véleményét, hogy a nemzetiség megvallása feltétlenül a lojalitás mércéje lett volna. A Volksbund tagság kapcsán pedig Marchut álláspontja a következő: „Mint azt már írtuk: a Volksbund sok esetben gazdaságilag motiválta az embereket a belépésre, az SS-be való önkéntes jelentkezésre. Biztosan voltak olyanok is, akik hagyományőrzés vagy szórakozás miatt lettek tagok. És voltak olyanok is, akiket a nemzetiszocialista ideológia vonzott. Mindezekkel együtt azt gondoljuk, hogy egy választási kényszerben — amelybe a hazai németeket állították — egyénileg mindenkinek megvolt a joga szabad akarata szerint dönteni a szülőhaza vagy az anyaország között.” (110. o.) A recenzens ez utóbbi kijelentést túlságosan sommásnak tartja. Szerinte ugyanis a szervezeti tagság nem feltétlenül csapódott le a belépőkben ilyen jellegű választási kényszerként. Nem is beszélve arról, hogy a helyi közösségek tagjainak döntésében a nagypolitikai összefüggések általában korlátozottabb — bár kétség kívül nem elhanyagolható — jelentőséggel bírtak. A „szabad akarat abszolutizálása” pedig az értelmiség kapcsán talán joggal képviselhető, a helyi — jórészt paraszti — társadalmat illetően azonban ez az „elvárás” legalábbis túlzottnak tűnik. A kötet függelékében három táblázat közli a települések nem és kor szerinti megoszlását, a foglalkozási adatokat, valamint az 1947/1948-ban összeállított névjegyzékek településszintű adatait, az 1941. és 1949. évi népszámlálási adatokkal összevetve. Emellett 13 jól kiválasztott forrás hozza közelebb az érdeklődőhöz a korszakot, és az eseményeket. Az olvasó számára nagy segítséget jelent, hogy a szerző egy személynévmutatót is összeállított, megkönnyítve ezzel a szövegben való visszakeresést. Marchut Réka monográfiája a kitelepítéssel foglalkozó szakirodalom egyik alapműve, s mint ilyen jó szívvel ajánlható nemcsak a kérdéssel foglalkozó szakembereknek, hanem a személyükben, vagy családjukban érintetteknek, valamint a korszak iránt érdeklődő laikus közönségnek is. Eiler Ferenc Paksa Rudolf SZÁLASI FERENC ÉS A HUNGARIZMUS Jaffa Kiadó - MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2013. 253 o. Paksa Rudolf számos eredményt mutathat fel a Horthy-kori szélsőjobboldal története kutatásával kapcsolatban. 2013-ban megjelent Szálasi Ferenc életrajza is e munkái közé tartozik. Ez a 253 oldal terjedelmű könyve, amely 9 fejezetből áll, a tudományos ismeretterjesztés műfajába sorolható. A szerző saját kutatása mellett, amely mindenekelőtt a 2012-ben megvédett doktori disszertációjához kapcsolódik (ez már szintén megjelent), felhasználta az elérhető szakirodalmat
