Századok – 2015

2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Eiler Ferenc: Marchut Réka: Töréspontok. A Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak következményei (1920-1948)

Római Katolikus Egyházközség irattárában őrzött releváns forrásokat. A feltárt anyag mennyisége és minősége is imponáló.

A munka alapvetően a politikatörténet módszertanát alkalmazza, miközben egyes résztémák feldolgozásánál előtérbe kerülnek a társadalom- és egyháztörténeti aspektusok is. Szerkezete jól áttekinthető és logikus felépítésű. A fejezetek ugyan kronologikus sorrendben következnek egymás után, az alfejezetek azonban ezen belül a tematikus elvet követik. A szerző ezekben kifejezetten törekszik arra, hogy a folyamatok és események tárgyalásában a komparatív módszer kellő súllyal érvényre jusson. Kivételt ez alól — érthető módon — csupán a kitelepítés eseményeinek helyi szintű rekonstrukciója képez.

A monográfia nem reked meg a leírás szintjén. Marchut Réka ugyanis az eseményeket és folyamatokat elemezve, a nemzetközi, országos, regionális és helyi összefüggésekbe ágyazva, kibontva tárja olvasói elé. Ráadásul ügyel arra is, hogy a jogszabályi háttér (vonatkozó törvények és rendeletek) megismertetésével az olvasó mindenkor tisztában legyen a kormányzatok aktuális szándékaival. A munka külön erénye, hogy nem kerüli meg a szakirodalomban vitásnak tartott kérdésekben való állásfoglalást, azokra mindenkor reflektál, álláspontját indokolva. (Lásd a Volksbund ill. Volksbund tagság, 1941-es népszámlálás stb.)

A helyi közösségek, ill. egy közigazgatási egységben történt események és folyamatok vizsgálatakor alapvető kérdés, hogy az elemzés hátterének bemutatására szükségképpen beillesztett köztörténeti rész vajon megfelelő arányban van-e jelen a munka egészében? Marchut Réka könyvében ezek az arányok rendben vannak, mind a dolgozat egészében, mind az egyes fejezeteken belül. A témaválasztásból adódóan a két világháború közötti események rekonstruálása kapcsán a köztörténet valamivel nagyobb hangsúlyt kap, de ez természetes is, mivel az 1945 előtti események és folyamatok nagypolitikai hátterének tisztázása lényegében az elmúlt negyven év kutatásaiban már többszörösen is megtörtént. A köztörténet arányának csökkentése azzal a veszéllyel járt volna az olvasóra nézve, hogy a helyi és regionális szint eseményei nehezebben lettek volna elhelyezhetők az országos folyamatokban.

Marchut Réka elemzésében elkerüli a témába kódolt csapdákat: nem ír áldozattörténetet, de nem azonosul azokkal az értelmezésekkel sem, amelyek szerint a németek kitelepítése jogos retorzió lett volna a nemzetközi szinten adott lehetőségeket kihasználó, 1945 után hatalomra került új politikai elit részéről. A „megtorlás” motivációinak számbavételénél, ill. elemzésénél részletekbe menően, az aktorok tényleges szerepére is kitérve vizsgálja mind a négy lehetséges faktort: a nagyhatalmak szándékait és mozgatórugóit, a kormányzati ill. pártérdekeket, a gazdasági kényszereket és a német kisebbség világháború alatti politikai tevékenységét, Németországhoz fűződő viszonyát. E négy vektor eredőjeként értelmezi — helyesen — a magyarországi, ill. a vizsgálat tárgyául választott Pest megyei németség kitelepítését.

A könyv első két fejezete az 1920-1945 közötti időszakot mutatja be. Amellett, hogy röviden összefoglalja Magyarország nemzetiségpolitikáját, a magyarországi németek politikai helyzetét és aktivitását, ad egy átfogó társadalom- és gazdaságtörténeti elemzést is, melyben a helyi viszonyokat folyamatosan összeveti a megyei és országos helyzettel. Erre a háttérre építve külön-külön is megvizsgál néhány olyan, a világháború alatt jelentkező kérdést, amelyet legalábbis részben az 1945 utáni események közvetlen előzményének tekint: a Volksbund szerepét, az 1941-es népszámlálás kérdését, az SS toborzásokat és kényszersorozást, a menekülést és evakuálást. Az elemzés során mindvégig szem előtt tartja az egymásra épülő három szint vizsgálatának fontosságát (helyi, regionális, országos) és az események alakulásában szerepet játszó, nem ritkán egymással ellentétes irányú mozgást végző szereplők tevékenységének elemzését (kormány, társadalmi szervezetek, egyházak vs. Volksbund).

A következő fejezetek (Felelősségre vonás, Kitelepítés, Betelepítés, A telepítések társadalmi hatásai) a monográfia fő részei. Marchut a felelősségre vonás kérdését a kitelepítéstől elkülönítve vizsgálja, s a „malenkij robot” mellett ebben tárgyalja a németek helyi hatalomból való kiszorítását, a földreform végrehajtását és az igazolások, internálások kérdéskörét is. A Kitelepítés című fejezetben új szempontok bevonásával, a szöveg angol, francia, német, orosz és magyar változatainak összevetésével meggyőzően tisztázza a potsdami határozat kapcsán a „kényszer vagy lehetőség” kérdését, végérvényesen leszámolva a Potsdam-legendával. Az események településszintű leírása után pedig összehasonlítja egymással a kitelepítés első és második szakaszát, valamint körbejárja a kitelepítési névjegyzékek forrásértékét is. A betelepítés kérdéskörének ennél jóval kisebb terjedelmet szán: ebben a fejezetben a betelepítést végző szervezetek tevékenysége mellett bemutatja a folyamatban résztvevők körét, majd a helyiek és az új lakosok egymáshoz való viszo-242 TÖRTÉNETI IRODALOM