Századok – 2015
2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Eiler Ferenc: Marchut Réka: Töréspontok. A Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak következményei (1920-1948)
annak következményeit, de az 1914-1918 közötti eseményekről viszonylag kevés meglátást tartalmaztak. Ezen szempont hiánya arra való tekintettel is sajnálatos, hogy a kötet — egyébként dicséretes módon — angolul is megjelent. Természetesen egy konferencia-kötet tanulmányai során számos téves, vagy nem kellően megalapozott állítás is olvasható. Például Franz Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök, mint a vezérkar elnöke (146.), Hindenburg vezérkari főnök, mint hadsereg-tábornok (81.) jelenik meg. Volpi írásában olvashatjuk, hogy Pétain tábornok óvatosan kezelte 1917-ben a francia hadseregben kitört zendülést — több mint 400 katona kivégzését még a vérzivataros első világháború közepette is merész megállapításnak tűnik ekképp értékelni. Vocelka tanulmányában olvasható az az állítás, miszerint a Monarchia gyalogságánál 72%, a lovasságnál 67%, a tüzérségnél pedig 88% volt a német tisztek aránya. Ezt az állítást igen nehéz megalapozni, tekintettel arra, hogy a Monarchia hadereje nem tüntette fel a nemzetiséget katonai nyilvántartásaiban. Hricak szerint „az orosz csapatok (...) a háború legelején elfoglalták Kelet-Galíciát, Észak-Bukovinát és Kárpátalját” (268.). Egy szaklektor a máskülönben gördülékeny fordítások kisebb pontatlanságait is javíthatta volna, például „harci flotta” (71.), „Stíria” (161., 253.). A szerkesztés során érdemes lett volna a tanulmányokat közel egyforma hosszúságúr szabni: míg egyes szerzők valóban csak előadásuk írott — 6-8 oldalas — változatával szerepelnek addig húsz-huszonöt oldalas tanulmányok is olvashatók. TÖRTÉNETI IRODALOM 241 Ligeti Dávid Marchut Réka TÖRÉSPONTOK A Budapest környéki németség második világháborút követő felelősségre vonása és annak következményei (1920-1948) MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont - Magyar Történelmi Társulat - Budaörsi Passió Egyesület, Budapest - Budaörs, 2014. 407 o. A magyarországi kisebbségekkel foglalkozó történeti kutatások talán legerősebb vonulatát az elmúlt évtizedben a németek második világháborút követő „számonkérésének” és kitelepítésének vizsgálata jelentette. Az események nagypolitikai összefüggéseinek feltárása lényegében már az 1990-es években megtörtént, s ez után a többnyire fiatalabb generációhoz tartozó történészek a helyi közösségek felé fordultak. Mindezt úgy tették, hogy az események és folyamatok vizsgálatát nem ragadták ki a politikai, társadalmi és gazdasági összefüggésekből, és elemzéseikben az előzmények feltárására is komoly energiát fektettek. Marchut Réka monográfiája alapvetően a kutatásoknak ebbe a vonulatába illeszkedik, bár témaválasztása a fent említett irányzathoz képest is újdonságot hozott, mivel a kisebbség sorsának alakulását egy egész megye területén követi figyelemmel, hat célzottan kiválasztott településen történtek elemzésén keresztül. Marchut előtt a települések kiválasztása kapcsán két lehetséges út állt: dönthetett olyan falvak mellett, amelyek minél több mutatóban hasonlítottak egymásra (méret, demográfiai, etnodemográfiai mutatók, felekezeti összetétel, foglalkozásszerkezet stb.), s olyanok mellett is, amelyek lehetőleg fontos pontokon különböztek egymástól, s így együttesen többé-kevésbé reprezentálták a megyében élő németek eltérő helyzetű csoportjait. A szerző az utóbbi megközelítést választotta. A kitelepítés jelképévé is váló Budaörs azért került a vizsgált települések közé, mert rendkívül erős német közösségnek számított, jól tagolt helyi társadalommal, Csobánka többnemzetiségű volta miatt, Vecsés pedig azért, mert itt a németség — a többi településsel ellentétben — jelentős kisebbségben élt; Nagykovácsiból mindenkit elűztek, Pilisszentivánon ellenben szinte minden családot mentesítettek a bányászat miatt, Dunabogdányban pedig a többiekkel szemben csak 1947-ben indult meg a kitelepítés; A szerző jól ismeri a témára vonatkozó szakirodalmat, s könyvét hatalmas forrásbázisra építve készítette el. Levéltári kutatásai során feldolgozta a Magyar Országos Levéltárban, a Pest Megyei Levéltárban, a Politikatörténeti Intézet Levéltárában, a MÁV Zrt. Irattárában, az esztergomi Prímási Levéltárban, a székesfehérvári és váci Püspöki Levéltárakban, valamint a Budaörsi
