Századok – 2015

2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ligeti Dávid: Merénylettől hadüzenetig. A béke utolsó hónapja a Monarchia Magyarországán (1914. június 28. - 1914. július 28.)

240

TÖRTÉNETI IRODALOM

Frédéric Guelton Franciaország háborús veszteségeit vette számba, amelyek olyan súlyosak voltak, hogy megkérdőjelezték az ország győztes státusát. A szerző részletesen bemutatta a háború gazdasági, demográfiai katasztrofális következményeit.

Sean McMeekin Az oszmán örökösödési háború című tanulmányában az orosz expanzív politika fontosságát emelte ki a tengerszorosok vonatkozásában, felidézve a cári flotta hadműveleteit, valamint az orosz-török front csatáit. Az amerikai történész véleménye szerint az első világháborút joggal lehet „oszmán örökösödési háborúként” elnevezni, hiszen 1911 óta a Török Birodalom hadban állt, és 1923-ig a nagyhatalmak hatalmi törekvéseinek középpontjában állt.

Tornász Schramm a lengyel kérdésről szóló tanulmányában megállapította, hogy a lengyel állam újraalakulását az tette lehetővé, hogy az annak felosztásában részt vevő mindhárom nagyhatalom a világháború vesztesei közé tartozott (113.). Schramm részletesen bemutatta a lengyel kérdés első világháborús történelmét, különös tekintettel a központi hatalmak törekvéseire.

Andrej K. Szorokin előadásának írott változata leginkább Gerő András tanulmányára emlékeztetheti az olvasót: az orosz boldog békeidők gazdasági teljesítményéről, társadalmi fejlődéséről növelhetjük ismereteinket, vagyis mindazon vívmányokról, amelyeket a Nagy Háború eltörölt. Szorokin szerint a 20. század eleji forradalmak is éppen azért robbantak ki, mert az orosz társadalom nem tudott lépést tartani a modernizáció folyamatával (139.).

Kari Vocelka az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúban játszott szerepét értékelte, részletesen bemutatva a Habsburg Birodalom helyét az európai koncertben, valamint háborús lelkesedését, megállapítva, hogy a dualista állam legfőbb háborús célja „területének és szerkezetének”, valamint nagyhatalmi státusának megőrzése volt.

Ivan Ilcsev Bulgária az első világháborúban című előadásában hangsúlyozta, hogy a bolgárok 1912 és 1945 között négy háborút is megvívtak, amelyből hármat elveszítettek. Annak ellenére, hogy a Nagy Háború jelentette a legsúlyosabb vereséget az ország számára, az első világháború súlyos következményei igencsak mellőzött témát képviselnek a bolgár történetírásban (153.). Ilcsev részletesen bemutatta Bulgária veszteségeit, valamint a konfliktus bolgár társadalomra gyakorolt befolyását, és a háború kapcsán született mítoszokat is.

Ivó Banac Az „Új Kurzus” diadala című tanulmányában az 1905-ben indult horvát politikai mozgalmat mutatta be, amely egy döntően Horvátország és Szlovénia által irányított és létrehozott Jugoszlávia létrehozását tűzte ki célul. A szerző vázolta, hogy a nagyszerb vezetéssel létrejött délszláv állam pontosan e program fonák értelmezése volt (164.).

Xavier Moreno Juliá Spanyolország helyzetét vette górcső alá, bemutatva a semleges országban jelentkező társadalmi ellentéteket: míg a társadalom elitje inkább a központi hatalmakat támogatta, addig az értelmiség, polgárság és a proletariátus az antant céljaival azonosult. Ráadásul regionális szinten is megosztottság jelentkezett, Katalónia például egyértelműen Franciaországot támogatta, és a háborúban 2000 katalán önkéntes vett részt az antant oldalán (206.).

Petra Svoljšak a szlovén háborús egyenleget és nézőpontot mutatta be előadásában, rámutatva arra, hogy a Monarchia 100 katonájából csak 2 volt szlovén, addig a polgári veszteségek terén az egyik legsúlyosabban érintett nemzetiség volt: az Isonzó-menti csaták zömében szlovénlakta területeket érintettek: 107 szlovén községből 33 teljesen elpusztult, és a többi település is súlyos károkat szenvedett el, vagy kifosztották azokat (257.).

Jaroszlav Hricak Ukrajna, 1914-2014: Befejezetlen háború című tanulmánya ismertette az ukránlakta területek első világháborús sorsát; a szerző egyik érdekes tézise, hogy amennyiben az ukránok nem bonyolódnak háborúba a lengyelekkel 1918 novemberében, „Kijev soha nem adta volna be a derekát a bolsevikoknak” (268.). A tanulmányban részletesen olvashatunk a hazai szakirodalomban kevéssé ismert ukrán polgárháborúról.

Éva Irmanová Az első világháború és a felszabadulás programjának masaryki koncepciója című írásában bemutatta, hogy Masaryk a háború előtt az Osztrák-Magyar Monarchia fenntartásával számolt, a demokrácia és a szociális igazságosság elvei mentén végrehajtott reform keretében. A háború kitörése után azonban Masaryk a beneši út mentén a Monarchia szétzúzásának politikáját választotta, amelynek állomásairól, publikációiról olvashatunk.

A konferencia-kötetet név- és tárgymutató, valamint az előadók rövid életrajzai egészítik ki.

Kritikaként említhető, hogy magyar részről kifejezetten az I. világháborúra specializálódott szaktörténész nem tartott előadást. Általánosan megfigyelhető, hogy míg a külföldi előadók zömében hazájuk első világháborús szerepét igyekeztek értékelni, addig a magyar témák inkább a háború globális jellegére fókuszáltak, illetve részletesen taglalták a világégés előzményeit, illetve