Századok – 2015
2015 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ligeti Dávid: Merénylettől hadüzenetig. A béke utolsó hónapja a Monarchia Magyarországán (1914. június 28. - 1914. július 28.)
238 TÖRTÉNETI IRODALOM nándról és Chotek Zsófiáról temetésük kapcsán? (141-145.) Milyen merényletek történtek közéleti személyek ellen 1914 közelmúltjában? (132-135.) Mindebből azonban az is következik, hogyha egy hír hátterét, vagy pontosságát szeretnénk ellenőrizni, a kötet kevés segítséget nyújt ebben az esetben. A napi szemelvények elején a szerkesztők minden egyes nap időjárását is rögzítették, így az olvasó a hétköznapok hangulatában és érzéseivel ismerheti meg e sorsfordító napok történetét. A válogatást forgatva az olvasó szembesül azzal a ténnyel, hogy a háború milyen váratlanul, szinte derült égből való villámcsapásként érte a Monarchia Magyarországát. Megjegyzendő, hogy kiemelten fontos hírek esetében néhány osztrák sajtóanyag felhasználása is indokolt lehetett volna, még ha a kötet világosan kijelöli a magyar birodalom-félre vonatkozó limitációját. Mint minden válogatás esetében, szükségszerűen szubjektív szempontok is érvényesültek a szerkesztés során egy-egy tendencia részletesebb bemutatásával: például sajátos jellegzetessége e hónap történéseinek, hogy a külföldiekben igen gyakran kémet láttak, sejtettek, és egyfajta hisztéria jellemezte az országot. Erre vonatkozóan számos cikk került kiválasztásra a szerkesztés során: nem egyszer igen bizarr ügyek leírásával, mint például két kínai internálásának bemutatásával (412-413.). A kötet jellegénél fogva azt is bemutatja, hogy milyen más rémhírek, pletykák foglalkoztatták a közembereket, mint például a Conrad vezérkari főnök elleni-, vagy az orosz cár elleni merénylet terve (391., 200.). Annak ellenére, hogy a hírek többsége pusztán az átlagembert érdeklő, de hosszútávon kevéssé fontos eseményeket vázol, néhány igen fontos forrás is megjelent a sajtóban, mint pl. a Monarchia július 23-i ultimátuma (402-405.). Ezen a ponton a kötet szerkesztői megtörték a sajtószemelvények kizárólagos alkalmazásának elvét, mert a szerb válaszjegyzéket — indokoltan — szöveggyűjteményből beillesztették a kötetbe (419-422.). Ezzel az eszközzel, vagyis sajtón kívüli forrás beillesztésével csak néhány alkalommal élt a szerkesztő (22.). Önmagában az ultimátummal összefüggő hírek példája vázolja számunkra a sajtóban megjelenő források elemezhetőségét és korlátáit egyben, vagyis, hogy az események sokszor csak féloldalasán, pontatlanul kerültek rögzítésre. A kiválóan sikerült befejezés, amely Ignotus és Móricz, az 1914. augusztus 1-jei Nyugatban megjelent írásait, valamint az Új Idők mozgósításról szóló cikkét tartalmazza, cezúraként jelöli ki a béke és háború közötti világ határát, egyben diszkréten tudósít a katonai cenzúra bevezetéséről (474.). A kötet elején kronológia, a végén pedig helység- és személynévmutató segíti a tájékozódást. A könnyebb visszakereshetőség érdekében szerencsés lett volna a hivatkozások során lapszám pontosságot alkalmazni, nem pusztán a címet és évfolyamszámot megadva. A bevezető tanulmányban olvasható az a historiográfiában vissza-visszatérő tévedés, hogy a „Monarchia utoljára 1878-ban vett részt jelentősebb katonai akcióban”, a boszniai okkupáció során (6.). Ezzel szemben a dualista állam az 1882. évi dél-dalmáciai felkelés leverését szintén háborúnak tekintette, ezért a tiszti minősítő lapokon is feltüntették az ekkor megvívott ütközeteket, mégha a felkelés volumene jelentősen kisebb volt, mint a boszniai hadjárat. Összegezve: a kötet kiváló szöveggyűjteményként használható az első világháborúval foglalkozó érdeklődők, diákok részére, különösen abban az esetben, ha valamilyen adat, feljegyzés hátterét kívánják a sajtó alapján feltárni. Az Európai testvérháború című kötet a 2013. november 11-12-én Budapesten megrendezett nemzetközi konferencia előadásait tartalmazza. A magas színvonalú infrastrukturális háttérrel, neves és nemzetközi szinten jegyzett történészeket felvonultató rendezvény megszervezése 2013 egyik legnagyobb történészi tudományszervezési eredményének tekinthető. Mint a kötet címe is mutatja, a konferencia vezérgondolata illeszkedett az első világháború azon — vezető — értelmezéséhez, amely az európai integráció hlendéjén keresztül szemléli a Nagy Háború történetét. Ebből az aspektusból vizsgálva a világháború egyértelműen európai polgárháború, miközben a kortársak zömén a nacionalizmus láza uralkodott, és a szupranacionális szervezetek nem tudták megakadályozni a konfliktust. A konferencia-kötet nyitó- és zárógondolatait az Emlékbizottság akkori politikus vezetői, Navracsics Tibor miniszter és Rétvári Bence államtitkár írásai tartalmazzák. Az első szaktanulmány szerzője Schmidt Mária. A kötet címét is adó írás során Schmidt számba vette Európa első világháborús veszteségeit, és rögzítette, hogy a történelmi Magyarország magyar anyanyelvű katonáinak vesztesége „majdnem a duplája második világháborús harc-
