Századok – 2015
2015 / 1. szám - A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLATÁBÓL - Ungváry Krisztián: Mesterterv? A deportálások döntési mechanizmusa
12 UNGVÁRY KRISZTIÁN te hozzá Ravasz a tanúvallomásában, amelyet a népbíróság előtt tett. Ezzel szó szerint megismételte azokat a hazugságokat, amelyeket hivatalos német körök hangoztattak ezekben a kérdésekben, holott ezt maga sem gondolhatta komolyan. Magyarán: Horthy meglepően tájékozott volt arról, hogy mi is történik a zsidókkal, ez nem volt mindenben teljesen ellenére (még ha nem is értett mindennel egyet) és ha kellett, akkor gátlástalanul hazudott is. 3. Kiket és miért is akartak a németek deportálni? Az elsőre furcsának tűnő kérdést több szempontból is indokolt feltenni. Egyrészt azért, mert ugyan igaz, hogy Hitler az összes zsidó deportálását látta volna a leginkább szívesen, másrészt viszont a deportálások konkrét lebonyolítása mindig attól függött, hogy az ideológiai szempontból kívánatos célokhoz milyen gyakorlati megfontolások társultak. A német fél előtt ugyanis számtalan lehetőség állt nyitva abból a szempontból, hogy kikkel kezdik el a deportálást, egyszerre hány embert szállítanak el, hová viszik őket és mit tesznek a munkaképesekkel illetve munkaképtelenekkel. Deportálhatták volna csak azokat, akik a hadműveleti területté nyilvánított Kárpátalján éltek (a front ekkor 30 kilométerrel északabbra húzódott). Deportálhatták volna csak a munkaképes férfiakat és nőket, csak a vidéki zsidókat, vagy akár mindenkit. Ha csak a munkaképeseket deportálták volna, akkor Auschwitz mint célállomás sem lett volna feltétlenül szükséges, mivel ebben az esetben elmaradt volna a munkaképtelenek szelektálása és azonnali meggyilkolása. Az sem volt eleve eldöntött, hogy a deportálások esetleges elakadása esetén mi a következő lépés, illetve hogy mennyi az a minimális szám, amelyhez a deportálások kapcsán egyáltalán mindenáron ragaszkodni kell. Minden jel arra mutat, hogy a német döntéshozatalban fontos szerepe volt annak, hogy kényszermunkaigényüket biztosítani tudják. Ezt már a német megszállás előtt is többször tárgyalták.54 Kényszermunkások alatt nyilvánvalóan nem csak a munkaszolgálatosokat értették, hanem mindenkit, akit munkaképesnek lehet minősíteni. A források egyöntetűek abban, hogy Klessheimben Horthy hozzájárulását adta „zsidó kényszermunkások” elszállításához. Veesenmayer, Endre, Baky és Ravasz László egybevágóan vallott erről - Horthy viszont az 1944. március 19-ei Koronatanácson a konkrét német követeléseket nem említette, hanem csak általánosságban beszélt. Mindenesetre a magyar kormány 1944 júniusában kiadott kommünikéje is „zsidó munkaerő átcsoportosítását” említette.55 Hitler 1944. április 7-én azt mondta, hogy a vadászrepülő program kapcsán 100.000 magyar kényszermunkást kell a csodafegyvereket gyártó földalatti gyárakban dolgoztatni, április 17-én ismét említette a magyar zsidó munkaerő nagyszabású bevetését és április 19-én egy miniszterközi értekezleten már 500.000 magyar kényszermunkással számoltak.56 Ez tekintettel a magyar zsi-54 R. Braham: A népirtás i. m. , 385-387. 55 HMTI, 81. számú dokumentum, 419-431., R. Braham: A népirtás i. m., 386-388. 56 Lásd Götz Aly-Christian Gerlach: Das letzte Kapitel. Der Mord an den ungarischen Juden. Stuttgart-München 2002 (továbbiakban Aly-Gerlach, a kötet magyarul is megjelent Az utolsó fejezet. Bp. 2005 címmel. Munkám során a német kiadást használtam), 159., 168-169., Wilhelmstrasse 832.
